Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

88 Sinka Ferenc Pál erkölcsi és anyagi támogatásán kivül erre az is késztette őt, hogy rájött a francia udvar titkos üzelmeire, mely őt a trónjától megfosztani szándékozott. A lengyel országgyűlés az 1683. év március 31-én megkötött szövetséget egyhangúlag jóváhagyta. A szerződés értelmében pártfogóul a pápát kérik fel és a szövetség fenntartására esküt tesznek. Lipót császár 60.000, Sobieski 40.000 fegyverest állít ki. A harctéren a fővezérletet a jelenlévő államfő veszi át. Mindketten Magyarország fölszabadítására, másrészről a török által elfoglalt lengyel tartományok felszabadítására törekednek. Bécs vagy Krakő ostroma esetére egymást segíteni fogják. Végül felhívják az összes keresztény fejedelmeket a szövetségbe való lépésre. XI. Ince pápa a magyarság által soha eléggé meg nem hálálható tevékenységének eme nagy eredményére, örömmel és reménységgel kérhette az Isten áldását. IV. Mohamed szultán és nagyvezére a szerencsétlenül végződött szentgotthárdi ütközet után készséggel kötötték meg a vasvári békét, és azontúl óvakodtak a szerződés felbontásától. Csak Köprili Achmed halála után változott meg a helyzet, amikor 1676. év november 16-án az eddigi kajmakám Kara Musztafa vette át a nagy vezérséget. Kara Musztafa gőgös, nagyravágyó, ravasz és kegyetlen török volt, telve gyűlölettel a kereszténység iránt. Lipót császár ellen való háború indítása már régóta szándékában volt. Most a francia követ bíztatására elérkezettnek látta az idejét. A császár haderejét nem sokra becsülte. Számított arra, hogy a német fejedelmek nem támogatják őt. A maga számára pedig biztosra vette a magyar felkelők támogatását. Strassburg elveszte után Lipót császárnak tényleg sok nehézséggel járt, hogy a német fejedelmeket a szövetségnek megnyerje. Frigyes Vilmos brandenburgi választó a franciák híve volt, és a többiek is utána indultak. Csak Miksa Emánuel bajor választófejedelem tett kötelező Ígéretet. Látjuk tehát az okát: miért kereste Lipót császár inkább a törökkel a békét, aminek Saponara útján Thököly közreműködését is megnyerni igyekezett. Thököly látszatra mindent megígért. Budára is elment Ibrahim pasával tárgyalni, akitől a békefeltételeket el is küldötte Bécsbe, de azok teljesíthetetlenek voltak. Amikor 1682. év január 9-én Thököly követei Kara Musztafánál Konstantinápolyban jártak, ott már Magyarország teljes függetlenítéséről tárgyaltak. Kunitz császári követ mindent híven megírt, de Bécsben mégis a béke lehetőségében bíztak és evégből Caprara gróf rendkívüli követet küldték Törökországba. Caprara gróf nagy kísérettel február 9-én kelt útra. Már útközben észrevette a háborúra való készülődést. Még jobban meggyőződött arról Sophiában, amikor ott a Konstantinápolyból visszatérő magyar követekkel találkozott és egyet-mást megtudott. A szultánnál ünnepélyes fogadtatásban részesült, de ott áltatásnál egyebet nem talált. Kara Musztafa is azokat a békefeltételeket közölte vele, amiket Ibrahim budai pasa küldött Bécsbe. 1682. év augusztus 6-án a stambuli császári palota előtt kitűzték a „harcias lófarkakat", tehát a háború ekkor már elhatározott