Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

40 Sinka Ferenc Pál Nagyobb sikerrel járt 1531. február havában Rogendorf Vilmos ostroma, aki Esztergom és Buda megvívására tekintélyes dunai hajóhaddal és sereggel érkezett. Várday érsek, aki egyik birtokán betegen feküdt, akkor János király pártján volt és a vár védelmét Nyáry Ferenc és Győry parancsnokokra bízta. Ezek a várat a németeknek nem adták át, hanem Zápolyaitól vártak segítséget. Az csakugyan elküldte hajóraját, amelyet azonban a német hajóraj Nyergesújfalunál szétvert, mire a vár is megadta magát. Rogendorf 400 spanyolt helyezett a várba, ahol az időtől az őrség magyar és idegen katonákból állt. Esztergomot téli székhelyéül választotta és innen indult Buda ostromára, ami azonban nem sikerült, sőt a hajóraját is teljesen tönkretették. Midőn a szultán Esztergom megvételéről értesült, idegesség fogta el és Ferdinánd ellen új hadjáratra határozta el magát. E belháborúk és pártoskodás alatt a nép szenvedett legtöbbet, az országot végromlás fenyegette. A hadakozó felek is belátták ezt és béke után vágytak, aminek létrejövetelét Várday érsek óhajtotta legjobban. „Emlékezzék meg Uraságod is a hazáról — írja Szalaházy Tamás veszprémi püspökhöz írt levelében, — hogy a keresztény vér többé ne ontassék, s hogy ezen már-már pusztaságra jutott ország a hitetlenek gyalázatos jármába ne kerüljön. A királyi felséget (Ferdinándot) arra kellene inteni, hogy makacsságát félretéve, tisztességes alkutól ne idegenkedjék. Könyörgök Uraságodnak, tegyen félre gyűlöletet, boszúvágyat a haza, a közanya javáért. Már elég keresztény vér folyt; rom, üszök, istenkáromlás elég volt már a keresztény névnek is kiirtására. Egyezkedésre őszintén törekedni mindnyájunk kötelessége. János királynál kieszközöltem, hogy egyesség és béke dolgában követeket küldjön a királyi felséghez vagy a birodalomhoz." Jellemző sorok az akkori állapotokra ! Ferdinánd a béke kedvéért kész volt az ország egy részét János királynak átengedni és Szulejmánnak is adófizetőjévé lenni, evégett 1532. év elején követeket küldött hozzá. A szultán azonban ily békekötésre nem volt hajlandó és újból nagy sereggel jött az országba. Útját Eszékről Szombathelyre és onnan egyenesen Bécs felé vette. Útközben azonban Kőszegen nem várt ellenállásra talált. Kőszeg azidőben Ausztriához tartozott és Jurisics Miklós volt az ura, aki azt Horvátországban szerzett érdemeiért kapta jutalmul Ferdinándtól. Egyszerű kis vár volt, 700 odamenekült emberből álló őrséggel, amelyet azonban védőjének hősiessége bevehetetlen erőddé tett. Jurisics célja volt a várat több napig védeni, hogy addig Bécs a védelemre kellőleg előkészülhessen. Ibrahim nagyvezér augusztus 5-én ért Kőszeg alá és a város külső erődítéseit három napi ostrom után elfoglalta. Jurisics azonban a belső várat annál nagyobb hévvel védte és az átadásról hallani sem akart. Időközben megérkezett Szulejmán is. Parancsára augusztus 29-én volt az általános roham. Már-már minden veszve látszott, a várba menekült öregek, asszonyok, gyermekek jajveszékelve imával ostromolták az Eget és ime, az ellenség az ostromot csodálatos módon abbahagyta és rémülve futott hátra . . .