Esztergom Évlapjai 1933
Dr. Erdélyi László: Esztergom nagy történeti jubileuma
12 Dr. Erdélyi László maradt meg a keresztény templomok közül s török istentiszteletre szolgált, gyorsan fölszenteljék és megtartsák benne a győzelmi hálaadó misét, a Te Deum-ot. A lengyel király megirta Barberini bíbornoknak, hogy ő, Esztergom visszavételében az isteni kegyesség csodáját látja s ezt Ő Szentségével, a pápával is tudatni óhajtja. Esztergom fölötte erős fekvésű a természetnél fogva s ez íme most visszaadatott a keresztényeknek, székesegyháza pásztorának, mint székhely az ország prímásának, mint tartomány az országnak, s mint oltár a legfőbb Úrnak. Szelepcsényi Gyögy érsek-prímás megírta egy hónap múlva Ince pápának, hogy alig lehet teljesen felfogni lelke örömét, mert a törökök fölött Bécsnél, a kereszténység főerődjénél aratott nagyszerű győzelem után a Magyarországon mindenütt uralkodó bajok és szerencsétlenségek között nem csekély lendületet merített Esztergom visszafoglalásából, amellyel Magyarország híres székesegyháza régi dísze s ékessége áll majd helyre; ez pedig a minden jó adójának. Istennek, Magyarország pátrónájának, a Boldogságos Szűznek, Szent István első királyunknak s a pápa Ő Szentségének segélyével, valamint Lipót császár ő fölségének erélyével, tanácsával és fáradozásával történt. Az akkori prímásnak már azon is mérhetetlen volt az öröme, hogy legalább Esztergomot sikerült kiragadni a mohamedánok kezéből, mikor a keresztények fegyvere már sok év óta egyetlen más várat sem tudott visszaszerezni. Hátha még azt is sejtette volna, hogy három év múlva Budán a kereszt fog uralkodni, majd Mohács gyászhírét Lotharingiai Károly herceg ugyanott diadallal fogja enyhíteni (1687 aug- 12), sőt, Misig fog lengeni a győzelmes keresztény zászló (1689 szept.), aztán Szalánkeménnél és Zentánál aratnak óriási diadalokat a török főseregeken (1691 aug., 1697 szept.) 1 Ezeket a diadalokat Szelepcsényi György prímás már nem érte meg, mert 1685 januárja közepén meghalt 90 éves korában. Még megélte az előző év közepén Visegrád, Vác visszavételét is, de hallania kellett Buda első ostromának kudarcát (1684 júl.—okt.). Mert a nagy sikereknek nagy ára van s az tud ezeken igazán örülni, aki tudja s átélte az előző szomorú idők szörnyű keserveit. A magyar nemzet nem állott meg az örömnél, hanem hálálkodott s buzgón kezdte járni királyaival együtt és nádoraival Máriacell csodatevő búcsújáró helyét. Országgyűlésén pedig lerótta háláját a fölszabadító Habsburg királyi család és Lotharingiai ága iránt a Pragmatica Sanctio új vérszerződésében. * * * Hogy kiket mennyiben illet meg a nagy siker érdeme és a hála, azt azon részletekből tudjuk meg, amelyeket Villányi Szaniszló és Merényi Lajos tettek közzé az 1883. évi esztergomi Emlékkönyvben. Eszerint a fővezénylet a lengyel király kezében összpontosult, de az igazi hadvezér Lotharingiai Károly herceg a császári és német birodalmi hadsereg vezére volt. E császári seregben a hadrend közepén Croy herceg és Serényi gróf vezették a gyalogságot és tüzérséget, valami 8000 embert, Badeni Lajos őrgróf, Dünewald és Pálffy János
