Esztergom Évlapjai 1933

Jubileumi ünnepségek

156 Sinka Ferenc Pál mindegyik felismerte azt a nagy történelmi igazságot, hogy a másik erősítése saját erősítését is jelenti. Ulászló, a Jagello-király a várnai síkon magyar csapatok élén esett el; 1526-ban Mohácsnál lengyel vitézek ontották vérüket Magyarországért és amikor legnagyobb volt a török veszedelem, Sobieski János hozta nemzetének szine-javát, hogy Bécs felmentésével megindítsa Magyarország felszabadítását. Sobieski Jánosnak nemcsak Bécs felmentése iránt volt érzéke, de megértette a Thököly által képviselt nacionalista nemzeti célokat is, és igyekezett ezeket a bécsi udvar figyelmébe ajánlani, — sajnos — azonban Bécs felmentése után már sikertelenül. Sobieski János, mikor Magyarországnak a török uralom alól való felszabadítását megindította, viszonozta Magyarországnak azt a nagy adományt, amelyet Magyarország Báthory Istvánnal adott négyszáz évvel ezelőtt Lengyelországnak. Kis nemzetek alapíthatják csak pillanatnyi konjunktúrák kihasználására nemzeti létüket, nagy nemzetek feltámadásának eszközeit az évszázadok történelme parancsolólag írja elő. A lengyel és magyar nemzet történelme azt tanítja nekünk, hogy a két nemzet fennmaradásának eszköze mindig egymás megsegítése volt. Ennek dicsőséges nagy emléke Esztergom felszabadításának története. Amikor hálával ünneplem itt a nagy lengyel király emlékét szemben a párkányi síkkal, eszembe jut a nagy lengyel nemzet himnusza, amelyet itt énekeltek: „Szabad hazánkat, óh add vissza nékünk." A lengyel nemzet a nagy nemzeti gondolatok évszázadokon át való fenntartásával és ápolásával elérte azt, hogy újból feltámadott és szabad lett. Én itt a párkányi síkkal szemben, az esztergomi sziklák alatt hittel hiszem és bizalommal vallom, hogy az a példa, amelyet Lengyelország mutatott, a világtörténelemben ismétlődni fog még valamikor! Nincs még veszve Magyarország!" Nagy éljenzés fogadta Lázár Andor igazságügyminiszter beszédét. Matuszewszki Ignác volt budapesti lengyel követ mondott ezután lengyel nyelven beszédet. „Ma diadalemlék előtt állunk — mondotta —, a mai ünnep összekapcsolja a multat a jelennel. Az, hogy éppen Esztergomban, Magyarország egyik ősi városában emelték ezt az emlékművet, tanúskodik úgy a városnak, mint királyi megszabadítójának nagyságáról, az pedig, hogy a magyar társadalom áldozatkészségéből épült, annak bizonyítéka, hogy nemcsak a barátság érzése él a magyar társadalom legszélesebb rétegeiben, hanem él az a közös irány is, amelybe gyakorta vezérelte mindkét nemzetet a történelem vezércsillaga. A valódi barátságra Lengyelország hasonló barátsággal felelt. Erről legyen szabad biztosítanom magyar testvéreinket a lengyel delegáció nevében !" Glatz Gyula polgármester vette át a város közönsége nevében az emlékművet, amelyet elsőnek a lengyel delegáció nevében JantaPolczynski nyugalmazott földmivelési miniszter koszorúzott meg. Dr. Lázár Andor igazságügyminiszter a kormány koszorúját helyezte el, majd vitéz Hellebronth Antal a felsőház, Czettler Jenő a képviselőház, Huszár Aladár főpolgármester Budapest székesfőváros koszorú-