Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

142 Sinka Ferenc Pál tátott alaptörvények következményeinek hasznos vagy káros voltát nem a végrehajtásukkal járó momentán eseményekből, hanem a későbbi eredményekből kell elbírálni. Az ország bár küzdelem árán, de fejlődésnek indult és a kultura mai fokára jutott. Lengyelország feldarabolása a szabadkirályválasztásnak és a vele járó pártoskodásnak lett a következménye. Az országgyűlésen, mely a törvényeket Pozsonyban tárgyalta, Lipót király két fiával, József és Károly főhercegekkel, díszmagyarban jelent meg, ami nagy lelkesedést keltett. A törvényeket egyhangúlag meghozták és december 9-én József főherceget nagy pompával magyar királlyá koronázták. A törvények véget vetettek a felvidéken elkövetett vérengzéseknek ; megerősítették a közkegyelmet mindenki számára, néhány lázadó (Thököly) kivételével, akik hazaárulóknak nyilváníltattak; az özvegyek és árvák lefoglalt jószágai visszaadattak; az 1681-ben hozott vallásügyi törvények megerősíttettek. Mikor Marco d'Aviano mindezekről értesült, levelet írt Lipót királynak és azt mondja benne: „A magyar nemzetet szelíd és kegyelmes elbánással lehet hűségben tartani. Teljesen alkalmazható rá a latin közmondás: Az édes szó barátokat szerez és az ellenséget megbékíti." Érdekes és egyéniségét jellemző nyilatkozata volt a nagy Széchenyi György érsek-primásnak is. Mikor a fentebb említett országgyűlésre érkezett rendek Pozsonyban az agg főpapnál tisztelegtek, feltűnt neki, hogy azok csupa fiatalok. „Hol maradtak — kérdé — a tisztes, idős, nagyszakállú férfiak ?" De maga megadta rá a feleletet: „Ha — mondá — az idősebb embereknek fejét veszik, bizony csak fiatalokat küldhetnek az országgyűlésre I" E közben tovább folyt az országban a hódítás- A felvidéken a kisebb, török kézen lévő várak: Cserép, Szarvaskő, Sírok kardcsapás nélkül visszakerültek. Egert is ostrom után december 17-én elfoglalták a keresztény csapatok, csak Munkács vára állt még rendületlenül. Zrínyi Ilona, a hazáért vértanúhalált halt Zrínyi Péternek és Frangepán Katalinnak a leánya, a jeles költő-hadvezér Zrínyi Miklósnak az unokahuga volt a vár védője, aki már otthon megtanulta forrón szeretni a hazát. Honszerelme és a hitvesi hűség tették őt is hőssé, a magyar nemzet egyik legragyogóbb jellemű asszonyává, a magyar nők példaképévé. A nemzeti állameszme fenntartásának gondolata tette őt I. Rákóczj Ferenc erdélyi fejedelem feleségévé; tíz esztendeig voltak együtt és két szép gyermekkel : Júliával és Ferenccel maradt özvegyen. Második férje Thököly Imre volt, ki kész lett volna minden áldozatot meghozni az asszonyért. Lipót császárnál báró Saponara közvetítésével történt hosszas tárgyalás után, annak engedélyével esküdhettek csak meg 1682. év június 15-én. Zrínyi Ilona birtokai ugyanis császári területen voltak; aztán I. Rákóczy Ferenc árváinak érdekeit sem akarta az édes anyjuk kockára tenni. Thököly a házasságának évében aratta a felvidéken legnagyobb diadalait. A hadviselés csaknem állandóan távoltartotta őt Munkács várától, ahol Zrínyi Ilona gyermekeivel élt. Már a következő évben, a törökök vereségeinek arányában szállott alább Thököly szerencséje