Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

140 Sinka Ferenc Pál a kereszténység dicsőségének gyarapodásán örvendezzünk!" Mikor aznap a nap leáldozott, Buda már a keresztények kezében volt. Határtalan volt az öröme a pápának, amikor erről értesült. Unne pélyes hálaadó-istentiszteletet tartott és fényes tűzijáték rendezésével tétette emlékezetessé Rómában e napot. Egyszersmind elrendelte örök időkre, hogy Szent István országának fővárosa, Buda visszafoglalásának évfordulóján (szept. 2.) Szent István első magyar király ünnepét az egész katolikus egyházban megüljék. Ezen ünnep a kalendáriumokban a mai nap is meg van jelelve. Az elismerés meleg hangján köszönte meg a pápa a vezéreknek a nagy diadalt. Pedig övé volt abban a legnagyobb érdem. „Őszentsége szabadította fel Bécs városát, ő ostromolta meg Budavárát. Szent Péter székén századok óta nem ült ilyen pápa!" — így nyilatkozott II. Jakab angol király a szentszék követe előtt. Hasonlókép magasztalták őt a többi uralkodók, főpapok és mágnások is, Rómába küldött szerencsekivánó leveleikben. De ne feledkezzünk meg Buonvisi bibornok, pápai követ érdemeiről sem, amiként Sobieski lengyel király is már előre így írt neki moldvaországi táborából: „Mivel Budavára ellen indított hadivállalat létesítésében Méltóságod bölcs tanácsával és máskép is nagy mértékben közreműködött, már most, mielőtt a vár megvívásának hirét vettük volna, szerencsekivánatainkat előlegezzük és elismerésünket fejezzük ki érdemeiért, melyeket ezen, a császári felségére és az egész kereszténységre nézve kiváló fontosságú tény körül szerzett." A pápai követ a romokban heverő budai vár épületeinek jókarba helyezéséről is gondoskodott és az Ínségesek számára segélyt is kért. És amikor erre elsősegélykép Rómából ötvenezer forint érkezett : „Csak kis falat ez, írja, a nagy éhség lecsillapítására; de olyan örömmel fogadták, mint a gazdák hosszú szárazság után a rég várt esőt." Budavára bevétele után az ünnepélyes Te Deumot szeptember 3-án a bajor választó-fejedelem sátorában tartották meg, mert az egész vár lángokban állt, a török mecsetül szolgáló Nagyboldogasszony templomán kívül alig maradt ott egy-két ház épen. Lotharingiai Károly herceg az ostrom után már szeptember 6-án Eszék felé indította seregét, hogy a vár felmentésére érkezett, hadával menekülő Szulejmán nagyvezért utolérje, de ez nem sikerült. A kifáradt sereg nagy részét Pestre vezette vissza. Csak egy hadtest, Bádeni Lajos őrgróf vezetése alatt folytatta tovább az útját és a horvát csapatokkal egyesülvén, Simontornyát, Pécset, Siklóst, Dárdát hatalmába ejtette, míg Veterani hadteste a Zenta közelében táborozó nagyvezért nyilt csatában verte meg; mire Szegedet is a török feladta. Az 1687. évi hadjáratok most is későn indultak meg, mert Miksa Emánuel bajor választófejedelem, kinek neje Lipót császár leánya volt, önálló jogkört igényelt magának a hadseregvezetésben. Ebben az évben a Dráván túli részek visszahódítása volt célul kitűzve. Miksa külön vezette oda seregét. A vallásos lelkű, kitűnő vezér Lotharingiai Károlyt bár bántotta eme versengés, győzött benne a kereszténység érdeke, tovább küzdött a pogányság ellen. Seregével ő is lement és az egyesült ötvenezernyi seregük Eszék felé vonult, ahol