Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

112 Sinka Ferenc Pál csak 200 janicsár kapott kegyelmet, akik a sáncok mögé bújva esdekeltek életükért. Párkány bevétele fokozta a parton a zűrzavart. A megrémült törökök kétségbe esve rohantak a Dunának, hogy azt átússzák. A Duna egyszerre telve volt úszó emberekkel, lovakkal és felszerelésekkel, de azon kevesen jutottak át, a legtöbben a vízbe fúltak. Sok emberi és állati hulla akadt föl a hídleszakadásnál, természetes átjárót alkotva, amelyen sokan tényleg keresztül is gázoltak. „Borzasztó egy látvány volt az, írja Lotharingiai Károly levelében, de nagy elégtétel a számunkra !" Kara Mehemed megsebesülve, mintegy 2000 emberrel, még idejében átjutott a hídon ; ugyanannyi menekülhetett a párkányi oldalon Pest felé. Ezerkétszáz török fogságba került, közöttük Chalil és Musztafa pasák. Szívás és Szilisztria helytartói. A többi mind a Dunába és a Garam mocsaraiba fúlt, vagy a harcban és öldöklésben lelték halálukat. Török történetírók feljegyzései szerint a párkányi ütközetben 7000 emberük veszett el. Elesett Bosznia helytartója Chisr pasa, míg Sisnián, Mohamed és Satir Achmed pasák elvesztek, valószínűleg a Dunába fúltak. A szövetségesek ezen csatában 20 ágyút, vagy 6000 lovat, rengeteg fegyvert, lőszert és egyéb málhát zsákmányoltak. A lengyelek visszakapták elvesztett társzekereiket is. Bádeni Lajos a győzelemről írva a keresztények veszteségét 50 60 emberre teszi. Ennyibe azonban csak a palánk ostroma kerülhetett. A váracsban 800 keresztény foglyot is találtak, köztük 30 nő és ugyanannyi gyermek volt. A párkányi győzelem egyértékű volt a kahlenbergi diadallal, mindkettőnél az izlámnak a kereszténység fölötti uralma töretett meg. Sobieski János lengyel király nagy elégtételt nyert a két nappal előbbi vereségért, de véresen lett megboszulva Forgách Adám gróf érsekújvári kapitány veresége is, aki éppen 20 évvel előbb, ugyanezen a helyen és hasonló körülmények között vesztett a török ellenében csatát. A diadal oroszlánrésze Sobieskié, akinek lovassága ellenállhatatlan vad erővel kétakkora ellenséget is letiport volna. De épp úgy megérdemli a győzelem babérját Lotharingiai Károly és Bádeni Lajos őrgróf is. Az utóbbi is vitéz és bátor katona volt, nem ijedt meg az ellenségtől az ütközetben. „A néhány ezernek, akik felém jönni akartak, írja egy levelében, hétszáz lépésnyire meg kellett állniok és hátat fordítaniok. Ezt talán azon reményben tették, hogy mint máskor, most is elillanhatnak. De az egyszer pórul jártak. Mert én úgy, mint a balszárny és a Hallweil-ezred, őket üldözőbe vettük, és csak 3—400 ember veszteségével futhattak vissza Párkányba." Ő foglalta el a párkányi erődöt is. Bádeni Lajos érdemét egyik levelében Lubomirski lengyel herceg is elismerte. Császára pedig az alig 28 éves őrgrófot tábornokká léptette elő. A párkányi ütközetről több egykorú leírást birunk. Legjobb ezek között egy benne résztvett tüzértiszté, aki naplójegyzeteit Sobieski lengyel királynak a krakói udvarnál volt Dalerac követ kezei között