Esztergom Évlapjai 1933
Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál
A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 111 Párkány (török néven Dsigerdilen = szivetdöfő) azon időben kisebbszerű palánk (cölöpökkel védett földvár) volt és a nagydunai hídfő védelmére épült. Hadászati szempontból csak a közvetlen környék megvédésére szolgált; míg ellenben a közeliben fekvő hegyek az egész mélyebben fekvő terepet uralták. Kara Musztafa a két nappal előbbi váratlan győzelem hírét érthető nagy örömmel vette. Párkányba azonnal a fiatal és tetterős új budai pasát, Kara Mehemedet küldte csapataival, melyekkel együtt ott összesen 16.000 ember állott harcrakészen. Thököly akkor már elhagyta Lévát, Párkány felé közeledett és értesítette Sobieskit, hogy csak távoli szemlélője lesz az ütközetnek. A tatárok is, új kánjukkal, néhánv mérföldnyire voltak és tétlenül maradtak. Ügy látszik, itt is bevált a Kahlenberg melletti módszer, ahol a kánt megfelelő ajándék adásával tartották vissza az ütközetben való részvételtől. Kara Mehemed Párkánytól nyugatra negyedórányira állított harcvonalba mintegy 8 — 10.000 embert, a többit ügyesen elrejtette. Az ütközet kimenetelére káros befolyással volt, hogy a harcvonala a hídfő irányába esett, a háttérben pedig a Garam mocsarai voltak. Lotharingiai Károly az ellenség láttára is nyugodtan vezette előre hadosztályait. A török közben a visszatartott csapatokat is felfejlődtette és mindnyájan előre jöttek. Amikor a hadakozó felek puskalövésnyire voltak egymástól, a silistriai pasa Jablonowskinak a balszárnyon lévő lovasságára vetette magát és egyidejűleg az ellenséges közép is támadásba ment át a császári centrum ellen. Majd hirtelen az is a balszárnyra tört, úgy, hogy a lengyelek ezen első rohamot csak küzdelemmel tudták visszavetni. Ekkor Dünewald gróf egy percet sem késett: Caprara, Pálffy, Piccolomini, Veterani és Lodron ezredeivel hirtelen a balszárny felé tartó török lovasságot erősen oldalba támadja. Az eredmény meglepő volt. A török halomra döntve veszett futással menekül Párkány felé, magával rántván a saját balszárnyát is, mely eddig tétlen volt. A lengyelek és Dünewald most nagy erővel az ellenség után vetik magukat és Párkányig üldözik azt. A törökök egyrésze a Garam mocsarain keresztül menekült, a zöme azonban a dunai hajóhídon keresztül akart átjutni a túlsó partra. Lotharingiai Károly a párkányi palánk elfoglalására adta ki a parancsot, amikor Bádeni Lajos őrgróf lélekszakadva jön és hozza a hírt, hogy az emberekkel, lóval és kocsival túlterhelt hajóhíd leszakadt és a török visszavonulási útja el van vágva. Károly herceg késedelem nélkül öt ágyút húzat a Duna partjára és azzal a zsúfolásig megtelt hajóhidat kartácstűz alá veszi. Bádeni Lajos őrgróf pedig parancsot kapott, hogy Schultz, Kuefstein és Castell dragonyosaival és saját gyalogságával menjen a párkányi palánk elfoglalására. Az üldözött törökök zavara és rémülete tetőfokra hágott. Párkányban és a Duna partján leírhatatlan tolongás támadt. Mindenki menekülni akart, a muskéták és kartácsok pedig szórták reájuk a záporukat. Bádeni Lajos őrgróf az első rohamra elfoglalta a párkányi palánkot, ahová a lengyel kozákok is behatoltak. Ott mindenkit levágtak,
