Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai (IV.)

50 Soós Elemér előtt a Vizikapuval átellenben, a sziget alsó részén helyezték el védett állásokban az ostromló ütegek egy részét és azokat működésbe hozták. A várfalak a heves bombázástól lazulni kezdtek, azokon itt-ott rések mutatkoztak, melyeket azonban a bennlévők hihetetlen gyorsasággal újra betömtek. Víziváros nyugati részén már tizenöt lépés hoszszú rés tátongott, ami elhatározó támadásra késztette az ostromlókat. Mátyás főherceg Kurtz ezredest bízta meg a művelettel, aki 800 válogatott katonával és Pálffy, Nádasdy, Praun kapitányok önként vállalkozott magyarjaival óhajtotta azt végbevinni. A roham május 19-én történt meg, de nagy kudarccal végződött. A leomlott falak mellett lévő, mély agyagos árkokon, ugyanis, az éjjeli támadás alkalmával nem voltak képesek átkelni, bent pedig a behatolókat 2500 török fegyver golyózápora fogadta. Kurtz ezredes combját egy nagyobb golyó találta; súlyosan sebesülve vitték viss?a a táborba, ahol másnap meghalt. Pálffy egy emlékszobor mögé bújva mentette meg életét. Balassa Bálint költő is ezen ostromnál sebesült meg, mindkét combját ólomgolyó járta át. Az ostromlók közül úgy 200-an estek el, a többiek visszavonulni voltak kénytelenek. De a törököknek is súlyos veszteségük volt. Maga Karali bég is, homlokán találva holtan rogyott össze. Másnap a parti ütegek tovább tágították a rést és most a tüzérség védelmére odarendelt Schönberg-ezred emberei és más csapatok intéztek erős rohamot Víziváros ellen ; az ezred zászlósának sikerült is a romok felett a zászlót kitűzni, amikor őt is egy golyó találta. Az ostromlók közül több százan elestek, de a törököknek is nagy veszteségük volt. Izsák béget is jobb vállán egy ágyúgolyó találta. Még azon éjjel meghalt. A két bég hulláját hajón Budára szállították és ott temették el. Sikertelen volt május 22-én a vízivárosi igen megrongált sarokkörönd ellen intézett támadás is, bár a behatolt csapatok iszonyatos pusztítást vittek véghez a janicsárok között. Nem is birta volna már sokáig a kifáradt és számban is megfogyatkozott őrség a védelmet, ha a török hajóraj a Dunán Budáról meg nem érkezik és újabb segédcsapatokat nem hoz és juttat föl a várba. A török hajókat ugyanis nem volt képes a lesben álló, parti őrség megakadályozni abban, hogy a párkányi oldalt meg ne~közelítsék, honnan éjjel már nem volt nehéz a török csapatokat a Kisvárosba (Víziváros) áthozni és ott a „Macska"-úton a felső várba feljuttatni. A belgrádi bégnek így sikerült június 1-én 500 emberrel a várba jutnia, melynek falára aztán a hajókon volt zászlókat kitűzték. Mindez a német hajóraj tétlenségének tulajdonítható, mely nem mert a két vár ágyútüzébe a Dunán alább ereszkedni, holott hajóraját igen könnyen elhelyezhette volna a szentgyörgymezői elég tágas alsórévben is. Hasonló tétlenség jellemezte Mátyás főherceg egész táborát, hol a német származású parancsnokok inkább a tábori élet örömeinek és dőzsöléseknek, mint a komoly munkának éltek. A katonaság között is a fegyelem igen meglazult. Abban a civakodás és emberölés gyakori volt. A katonák a közeli és távolabbi falvakban erőszakos rekvirálásokat, pusztításokat vittek végbe. Pedig Víziváros falai a folytontartó ágyúzás következtében már annyira rongálva voltak, hogy általános roham esetén az ostromlók hatalmába kerülhettek volna. Erre mutatott pl. az is, hogy magyar vitézek a réseken áthatolva még hadicsí-