Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai (IV.)

Esztergom vára és ostromai. 49 dett el, nehogy azok lejebb, a Dunapart mindkét oldalán lévő várak ágyútüzébe kerüljenek- Mátyás főherceg ostromló serege mintegy 50.000 főből állott, közöttük 16.000 magyar katona Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc vezetése alatt. A várat védő török katonaság létszáma, Karali bég janicsár hadával együtt, mintegy 5000 főből állott. Midőn a törökök az ostromló sereg megérkezését észrevették, az érkező csapatokat az új várból, a hajókat pedig a Dunán lévő három hadihajójukból ágyúzni kezdték. A városon kívül lévő csűröket és pajtákat felgyújtották, a vár tornyaira és falaira zászlókat tűztek, jelezvén, hogy készek a védelemre. Estefelé az ostromló tüzérség is megérkezett, melynek sikerült egy ágyútelepet a mai primási téglagyár fölött lévő és akkor török temetőül szolgált magasabb ponton elhelyezni, ahonnan a vár keleti oldala volt sikerrel tűz alá vehető. Az ostrom már az első napokban nagy élénkséggel folyt. Május 9-én este az ostromlók nagy mennyiségű tüzes golyókat és röppentyűket küldtek a várba a nagyobb épületekre, melyek csakhamar kigyulladtak és mindinkább magasabbra csapkodó lánggal égtek. Szent Adalbert templomának tornyai is kigyulladtak és — egynek kivételével — leégtek. A templom mellett lévő lőpormagazin is nagy robajjal levegőbe röpült és az épületek oltásával foglalkozó törökök közül sokan életüket vesztették. Másnap a vár falán már oly nagy rés mutatkozott, hogy dél felé az ostromlók erős rohamra határozták el magukat. A várbeliek azonban a rés mögött ellengátat készítettek, amelyről a támadókat, akik 30 embert vesztettek, visszaverték. Egyidejűleg ostromolták a Rácvárost is (kir. város), melynek kapui védőtornyokkal, az egész erős gátakkal, palánkokkal és mély árkokkal voltak megerősítve. Május 11-én reggel titokban követek érkeztek a rácoktól Mátyás főherceghez azon ajánlattal, hogy a város óhitű tráciai lakosai készek a keresztényeket a szőlők felé nyíló kapun beengedni, ha mindnyájan, családjaikkal együtt, oltalomban részesülnek. Az ajánlatot a keresztény táborban készséggel fogadták, és minden a megállapodás szerint történt. Míg, ugyanis, a török katonaság a város Budafelőli részén történt heves ostrom kivédésével volt elfoglalva és lekötve, addig Pálffy Miklós bátor csapatával a Lőrinc-kapuhoz lopózkodott, ahol jeladásra a rácok a török őrséget levágták, a kaput kinyitották, mire a vezér magyar és német csapatával a Rácvárosba bevonult és az ott talált nem nagyszámú török őrséget mind lekaszabolta tta. Ezidőtől azonban a török a Rácvárost is élénk ágyútűz alá vette; az ebben való tartózkodás veszéllyel járt. Különösen Tepedelen ágyúinak golyói okoztak nagy károkat. Ezért a keresztények azonnal négy ágyút vonszoltak fel az átellenben lévő hegyre, ahonnan Szenttamás erőssége jól lövöldözhető volt. Annak keleti része csakhamar el is pusztult, úgy, hogy május 14-én a Rácváros katonasága azt sikerrel rohamozta meg. Radics százados, bakonyiakból álló magyar csapatával, azt két órai ostrom után elfoglalta, a vár falára a győzelmi^ zászlót kitűzte, a 200 emberből álló török őrséget, kevés kivétellelT] felkoncoltatta. A várban talált ágyúk mellé még más négyet vitetett fel és onnan a felső várat lövette. A sor most már Víziváros ostromára került. E célból mindenek4