Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom szabad királyi megyei város törvényhatósági jogának története (I.)

44 Soós Elemér letiek, mert a szabad érvényesülés gátolva van, s gyakran az tűnik fel az önkormányzat akarata gyanánt, mi tulajdonképen az idegen hatalom parancsa volt. Azt hitte tehát a régi lakosság, hogy ha városa felszabadul a török uralom alól, visszaállanak régi jogai is és azok birtokában hamarosan kiheverheti a hosszú rabságot. De nem így lett 1 Eszterházy Pál herceg ugyanis (1. Villányi: Három évtized 12. 1.) a visszafoglalt Buda, Esztergom, Érsekújvár stb. betelepítésére nézve, mire a lakosság számának nagymértékű megfogyatkozása miatt feltétlenül szükség volt, oly értelemben tesz előterjesztést a királynak, hogy a városban 1. minden ház legyen eladó; 2. aki házat fog venni, az iparkodni fog mielőbb jókarba helyezni s benépesíteni; 3. az italmérési jog után fizetni kelljen; 4. vámvonalak állíttassanak fel stb. Mi más mindez, mind az ősi jogállás megnyirbálása, valósággal megszüntetése? Ahol eddig az autonómia állította fel a maga jogszabályait, ahonnan önmaga szerzett jövedelmeket, ahová a maga akaratát vitte be, ott most a központi kormány rendelkezése érvényesül. S a legnagyobb belenyúlást a telepítés eredményezte, mely a városi lakosság összetételének megváltoztatására nyújtott lehetőséget. Hogy azonban a telepítés miként történt, arra nézve levéltárunk nem őrzött meg adatokat; de valószínű, hogy a mi birtokviszonyainkat is a városparancsnokság, majd a kamara szabályozhatta. És ősi jogállásunk további veszélyét jelentette, hogy a központi kormány után a vármegye is igyekszik belenyúlni ügyeinkbe. Ez annál könnyebben megtörténhetett, mert a régi lakosság a hosszú harcokban s a hódoltság alatt nem fejlődött, sőt nagy lélekveszteséget szenvedett, a betelepítetteknek pedig még nem volt ismeretük a város régi kiváltságairól, sem érzékük nem volt az iránt. Alig volt tehát, aki a beavatkozással szemben fel emelje tiltakozó szavát, s annak sem adott súlyt a közönség, hogy egyakaratú sorbaállással védelmezze jogait. Alkalmat adott a megyének a beleszólásra azon körülmény, hogy a hoszszas harcok s a megszállás alatt a lelkek eldurvultak, a közbiztonság állapota pedig erősen meggyengült. Ezért például a megye Sándor Menyhért alispánsága alatt 1696-ban a parasztok köréből csendőrséget szervez s annak parancsnokát is kinevezi, még pedig nemcsak a falvakra, hanem Esztergomra nézve is, hová Takács Jánost választották meg kapitánynak (1696. é. vm. jkv. 5. 1.) és követte ez intézkedést több más, úgy hogy bár a külszín nagy átlagban megmaradt, mert a bírót, a tanácsot s a képviselőtestület tagjait rendesen megválasztották, mégis messze volt az már a régi élettől, a régi függetlenlenségtől. Ennek tudata indította a várost arra, hogy erőteljes közbelépéssel igyekezzék visszaszerezni ősi jogállását s nyerjen annak további megőrzésére hathatós biztosítékot. E munkának s küzdelemnek lett az eredménye az 1. József-féle kiváltságlevél, mely fordulópont törvényhatósági jogunk történetében s egyúttal kezdete városunk törvényhatósági élete második korszakának. (Folyt, köv.)