Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Esztergom Árpád-kori helyrajzáról

Esztergom Árpád-kori helyrajzáról. 29 előtt híddal a várárok fölött. Ez volt a Szent Pál-kapuja és hídja, aminek emlékét és irányát ma is jelzi egy kőhíd. A Kis-Duna mentén bizonyosan szintén volt fal, a vizi-kapuval; de talán a nagy árvédelmi töltések miatt sem a fal, sem a vizi-kapu holléte eddigelé nem ismeretes, bár a régi metszeteken látható. A várfalakkal biztosított város kerületekre oszlott, melyeket az egyes templomok jelölnek. A város északi részén a város kapuja közelében volt a Szent Lőrinc tiszteletére emelt templom, melynek falait Récsei Viktor az Iparbank építése alkalmával (1893) ásatta ki. E templom kerületét (contrata, parrochia) Imre királynak egyik oklevele (1202) a következőképen jelöli meg: Kelet felől egy út határolja, melyen át a (Lőrinc)kapun lehet kijárni. (Ez valószínűleg a Széchenyi-tér egy kis szakaszát jelöli, bizonyosan kisebb szélességben, mint ma.) Északi határa a sánc egészen a Kis-Dunáig, délen a Szent Miklós-templomon (a régi plébánia-templom, körülbelül a Meszéna-ház és az ideiglenes reáliskola között) alul a vásártér; nyugaton a Kis-Duna, ahol medencékben (in nivariis) a halakat tartják és árulják. E kerület lakosai eredetileg csupa királyi udvarnokok voltak, ámde királyaink lassankint eladományozták őket, úgyhogy az Árpádkor végén már mind káptalani birtokok vagy szabad polgárok laktak itt. Mindenesetre meg kell őket különböztetnünk a latinoknak nevezett vendégek kerületétől (vicus latinorum, contrata latinorum), mely a mai Kossuth-utca nagyobb részét magában foglalta. A megkülönböztetésre maga Imre király hívja föl a figyelmet, tekintettel arra a különbségre, mely a „latinok" és a többi esztergomi lakosok jogi helyzetében volt. A „latinok" városrészének fekvését egy kései (1299) oklevél határozza meg. Eszerint innen egy utca (vicus) vezetett Szent Miklós egyházához (a régi plébánia-templom, mely öreg, nagy templom nevét áthagyományozta ifjabb utódának), míg a másik utca a Szent Mártonutcához kapcsolódott. Az első talán azzal a kis utcával azonosítható, amely a gimnáziumnál volt, a másik a kerület északi részén feküdt, vagy az Arany János-utcával azonosítható, vagy azon a helyen lehetett, ahol a Weisz-féle ház mai udvara helyett régebben utca volt. Talán nem nagyon tévedünk, ha ezzel nagyjából azonosítjuk a Szentkereszt egyházának kerületét (contrata ecclesie sancte Crucis). E templom ugyanis az esztergomi konzervatív felfogás értelmében aligha tehető máshova, mint a Kossuth-utcai régi kórház és szegényház környékére, ahol a Dóczy-ház egy része eredetileg templom volt és ahol a görög-keleti templom ma is áll. Ettől nem messze, de már a város délnyugati részén lehetett a parochia s. Petri, Szent Péter templomának kerülete, a Jókai- és Horánszky-utca találkozásánál, ahol — mint a középkori templomoknál általában — tágas coemeterium, temető is volt. (Ez a vízvezetéki ásatások nyomán elő is került.) Volt Észtergomban zsidó-városrész, ghetto is (contrata iudeorum). Ez nagyjából a Kis-Duna felé, a piac és Zenie palotája közelébe fixiiozható, de az utóbbitól legalább két ház választotta el. Külön volt a temetőjük is a városon kívül, a kovácsi temető közelében.