Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Esztergom Árpád-kori helyrajzáról

30 Dr. Balogh Albin Nem volt kerület középpontja, mégis különös figyelmet érdemel a ferencrendiek középkori temploma, melyet a Boldogságos Szűz tiszteletére építettek. A templom legfőbb jótevője IV. Béla király volt, végső akarata szerint ide is temették feleségével és fiával együtt. E templom nem az új ferencrendi templom helyén állott, hanem közelebb a Kis-Dunához, viszont az új plébánia-templomon innen. A középkori temető elő is került, a templom és benne IV. Béla sírja azonban felkutatásra vár. Meg kell végre említenünk, hogy a város polgársága, a kerületekre való osztottság mellett is, elsősorban jogállás szerint különült csoportokra. Kiemelkedő autonóm testületnek mindenesetre a latinokat kell vennünk, akik kiváltságaikba —és terheikbe — a város többi lakosait is igyekeztek bevonni, hogy egységes polgársággá szervezzék. A föladat elég nehéz volt, mert a lakosság sem nyelvre, sem származásra, sem vallásra nézve nem volt egységes. Már maguk a „latinok" is részben olaszok (lombardok, velenceiek), részben franciák (francigenae), különösen Flandriából. Legalább részben bizonyára rájuk kell visszavezetnünk az esztergomi bortermelés régi nagy hírnevét, mikor tokaji bor nem lévén, az esztergomi borral csak a szerémi versenyezhetett. Egyébként a lakosok között a nagyszámú magyarságon kívül voltak németek, egy-két szláv, sőt akadt szír is, az Ibrahim névről meg valami török-fajtára gondolhatnánk, aki esetleg mohammedán volt. Az idő azonban a különbségeket lassankint kiegyenlítette, akárcsak a város földrajzi értelemben vett nívókülönbségeit. Hiszen pl. Szent Lőrinc temploma emelkedettebb helyen állott, mint mondjuk a piac; környezeténél magasabb nívón állott a Kossuth-utcán (a Ferencrendiek háza előtt) az a kőház, mely az Árpád-kor végén bekövetkezett zavarok alkalmával pusztult el, mint erről néhány ékszerrel együtt falba rejtett 110 dénár tanúskodik; a Kossuth-utca vége felé pedig ma is szemmel látható a nívó-különbség, mely a város különböző részei között a 4—5 métert föltétlenül meghaladta. Még nagyobb a különbség a királyi város, illetve a Várhegy körül kialakult községek között. Nagyobb részük síkon feküdt, de Esztergomnál általában magasabban, vagy egyenesen domboldalban, mint pl. Kovácsi vagy egyenesen hegyen, mint Ákospalotája. Ma már mind Esztergom határába olvadtak, soknak a neve sem maradt meg. Esztergom királyi város és a várhegy között a következő káptalani községekről történik említés: Pegény (Peghen, Pechen, Petthen), Libád (Lybar), Héviz (Aque Calide, Toplicha, Topulcha) és a Szent Anna-kerület (contrata Sancte Anne). Pegényt pontosan nem tudjuk lokalizálni. Csak következtetnünk lehet fekvésére abból, hogy a káptalani falvak felsorolásánál sorrendben az első. így arra kell gondolnunk, hogy közel volt a várhegyhez, talán azon a helyen, melyet a XVIII. és XIX. század nagy planírozásai és feltöltései eltemettek. A sorrendben következő Libádot már majdnem teljes bizonyossággal helyezhetjük a Batthyányi-utcába, melyet ma a nép Kislévának