Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Esztergom Árpád-kori helyrajzáról

28 Dr. Balogh Albin helyesebben fejedelmi udvar Esztergomban nem a várhegyen, hanem a síkon, nevezetesen a Zenie palotájának nevezett épületben volt, mely a tatárjárás idején is mint közismert épület szerepel, illetve átélte a tatárpusztítást. III. Béla a palota tágas udvarán, terebélyes tölgyfa alatt itt intézett országos ügyeket, ami ugyancsak megerősíti azt a föltevést, hogy e palotának, mely a mai járásbirósági épület helyén állhatott, különösen kimagasló szerepe volt. E palota, vagy mondjuk: királyi udvar közelében voltak az udvarnokok házai. Ezek kezdetben bizonyára csak fából vagy sárból készültek, de az Árpádkor vége felé már sok közöttük a kőház. Az udvarnokok köré lassankint külföldről beköltözött vendégek (hospites) is telepedtek, akik vagy maguk építették házaikat vagy az egyes királyoktól kész udvarnok-házat kaptak, úgyhogy a szolga-sorban lévő udvarnokok és a szabad vendégek házai keverve sorakoztak a piac (fórum) körül, amely a Zenie palotájától nem messze a város közepén terjeszkedett. A forumon épül a XIII. században a városháza (domus iudicialis); itt van a vásár, amelyben a káptalan emberei beszedik a helypénzt, itt és a Kis-Duna kikötőpartján állanak a kőből meg fából készült raktárak (tabernae, camerae mercimoniales); ide szállítja Kakat (Párkány) révje a külföldi kereskedőket árúcikkeikkel és ide hozzák a környező falvak lakói nyersterményeiket. A kereskedők egyike-másika kirakatot is csinál üzletén, a mészárosok állása mellett külön kút van megemlítve, tehát egészségügyi szempontokra is ügyeltek. A lakosok telepük megvédésére már korán — de ismeretlen időben — sáncot emeltek, árkot ástak, melyről negyven évvel a tatárjárás előtt okleveleink is megemlékeznek Igazi erődítésnek azonban azokat a fatornyokat sem vehetjük, melyeket a tatárok a város ostrománál felgyújtottak; városfalak pedig, bár Rogerius ezeket is említi a tatárostrom leírása alkalmával, inkább csak a sáncot erősítő kőhányások alakjában lehettek. Éppen a tatárjárás tapasztalatai birták rá Esztergom — és a többi magyar városok — polgárait, hogy városukat kőfallal vegyék körül. A város ugyanis a tatárjárás alkalmával sok kárt szenvedett, sok polgárát elvesztette, de egészen nem pusztult el. Bár a tatárok a kőházakban védekező polgárokat is utcáról-utcára kiostromolták, a kőházak maguk legalább részben megmaradtak. így a Zenie palotája is. Az élet tehát a tatárok eltakarodása után hamarosan megindult. A város falai a Kis-Dunánál a Lőrinc-utca vonalában haladtak, a Széchenyi-térre érve délnek fordultak és itt volt a közeli Szent Lőrinc-templomról nevezett kapu. (Ez később kijjebb került a Hitelbank és a Vörös-féle üzlet közé.) A fal maga a Takarékpénztár és a Kókaiház irányában átment a Kossuth-utcán és az utca keleti oldalán halad egészen a Magyar-utcáig, ahol a kapu-iskola ma is őrzi a régi kapu emlékét: itt állott a Budára vezető országutat jelző budai kapu. (Ezen át jártak a szomszédos Kovácsi község felé is. A későbbi századokban ez a kapu szintén kijebb került, az Árok-utca vonaláig.) A Horánszky-utcánál a falak nyugatnak haladtak (de nem követik az utca vonalát, hanem kissé déli irányban vannak) a Kis-Duna felé. Ezen a falrészeken szintén volt egy kapu Szentpálfalva felé, a kapu