Esztergom Évlapjai 1930
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Schünemann Konrád: Esztergom keletkezése
22 Dr. Schünemann Konrád jussanak. Az ütközőpont inkább az ezekre a telkekre és a rajtuk lakó polgárokra támasztott joghatósági igény volt, amelyet az érsekség a birtokai számára adományozott immunitásból származtatott. Ez azt jelentette, hogy az egyházi telkeken lakó polgárokat a városi bíróság nem idézhette meg, hanem idegen joghatóság alá tartoztak; hogy városi szolgáltatásokra nem voltak kötelezhetők, hogy a városban idegen elemet alkottak, amely azonban minden, a polgárság nyújtotta előnyben részesült. Nehezen tűrhette továbbá a város azt is, hogy a vásártér birtoka és azonkívül a vásári szolgáltatások legnagyobb része az érseki káptalan kezébe került. Érseki hivatalnokok szedték be az adót és talán a vásárbírói jogot is igényelték. Mindenesetre kivitte a káptalan, hogy a szomszédos falvakból való jobbágyai — kereskedők és iparosok — szabadon részt vehettek a vásáron. Szabályozott városi gazdaságpolitika ezzel természetesen lehetetlenné volt téve, és így került a sor hosszú és elkeseredett küzdelemre a város és az érsekség között, amely elsősorban a káptalan városi jobbágyainak a joghatósága, másodsorban a vásárjog körül forgott. Maga a vásári adó — amelyet a küzdelem főtárgyának tartottak, — önmagában nem volt a középpont, habár azt, mint represszáliát, a város többszörié is foglalta, épúgy, mint ahogyan időnként — különösen a mészárosok — a vásárt is bojkottálták. A harc azzal végződött, hogy a város az érdekeit nagyjából meg tudta óvni. A városban benn levő egyházi birtok önmagában illetetlen maradt, de jogi immunitását elvesztette. A vásári adót végül is a város pénzen váltotta meg. Közben azonban Esztergom gazdasági jelentősége más dunai városokra szállott át. A város korábbi nagyságának már csak árnyéka volt. A külső eseményeken, mint a Vencel király által való elfoglaláson kívül, — nem utolsó sorban az egyházzal vívott harcok okozták ezt a gazdasági leromlást, indirekt úton azzal is, hogy az érseki Víziváros és a környező falvak elvették tőle a terjeszkedés lehetőségét és az újabb iparos népelemnek természetes tólulását, — ami egyébként a város javát szolgálta volna —, jórészt a maguk számára szívták fel és gazdaságilag versenyre keltek vele. Hogy a középkori Esztergom lakosainak számát megállapíthassuk, éppen utolsó virágkorára vonatkozólag, a XIII. sz. végéről van néhány támpontunk. A középkori Esztergom sáncárka nagyjából azonos volt a XVIII. századbelivel, habár máskülönben, különösen az utcákra vonatkozólag a Középkorról az Újkorra jóformán semmi folytonosságot nem mutathatunk ki helyszínrajzi vonatkozásban. A sáncárok mintegy 50 hektárnyi területet vett körül ; ez aránylag kis terület, mert a nagyobb német városok terjedelme átlag 100 hektáron felüli volt. Sőt Kölnnek, a sáncain belül, 397 hektár kiterjedése volt. Esztergoméhoz hasonló terjedelme a közepes német városoknak, pl. Berlinnek, Rostocknak, Stralsundnak, Lipcsének volt. A lakosság számának a felbecslése azonban nem történhet meg a földterület nagysága alapján, amelyet a város befed. A népsűrűség az egyes városokon belül igen különböző, és úgy látszik, Esztergom meglehetős sűrűn volt lakva. Ezt mutatja már a város területéhez mérten rendkívül sok plébánia-templom a királyi városban. Teljes vagy megközelítő biztonsággal tudjuk nem kevesebb, mint 6 templomról,