Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Schünemann Konrád: Esztergom keletkezése

Esztergom keletkezése. 21 szempontjából ez volt az egyetlen lehetséges intézkedés. Az áttelepítés gondolata úgy is csak a mongol pusztítás . pszichológiai hatására merülhetett fel és a viszonyok nyugodtabbra fordultával el kellett tűnnie. A XIII. sz. második felében az érsek megalapította a Vízivárost. Ezt, a királyi várossal ellentétben, az érsekség már kezdetben legnagyobbrészt németekkel telepítette be. Ennek következménye volt, hogy ezt, a király francia városával szemben, Németvárosnak nevezték. Az új konkurrencia csakhamar zavarólag hatott a királyi városra, legerősebben mindenesetre csak a XV. sz. folyamán. Ehez járult, hogy a Víziváros nem maradt az esztergomi telepcsoportnak egyetlen olyan tagja, amely a várossal versenyzett. Az érsek és a káptalan szándékosan fejlesztették az esztergomi vidék egészen vagy részben birtokukban levő kisebh településeinek ipari és kereskedelmi jellegét. A Vízivároson kívül a volt Orményfaluban, a Szt. Domonkos melletti telepen, Szent Pálon és más falvakban is voltak a' káptalannak olyan jobbágyai, akik kereskedésből vagy iparból tartották fenn magukat. Már magában ennek a körülménynek is fel kellett a polgárok nemtetszését keltenie, akik a „zárt városi gazdálkodás" korában — mint minden város — természetesen a „mérföldjog" megszerzésére, azaz a falusi iparnak a város körüli mellőzésére törekedtek. Még jobban kiéleződött az ellentét az egyházi hatalommal azzal, hogy az érseki káptalan a városárkon belül is igényeket támasztott, melyeknek a város gazdasági és alkotmányszerű autonómiáját kérdésessé kellett tenniök. Láttuk már, hogy a tulajdonképeni esztergomi városalapítás előtt, a legrégibb Árpád-kor óta, a későbbi városterület északi részén, a a Szt. Lőrinc-templom körül királyi, később érseki szolgáló népek telepe is volt, amelyet a XII. sz. vége felé a királyi városhoz csatoltak és a városárokkal körülvett területbe kebeleztek be. Az esztergomi érsekség most ennek a telepnek és környékének, valamint a vásártérnek a területére igényelt tulajdonjogot. Valószínűleg tisztázatlanul maradt a király által az érseknek adományozott Hévíz környéki terület déli határa. Hogy ezeket az igényeket érvényesíthessék, meghamisították Imre király két állítólagos oklevelét, melyekben a területet a vásártérig az érsekségnek adományozták. Ezeket — mint a legtöbb középkori okmányhamisítást — természetesen nem szabad a modern okmányhamisításokkal egyformán elbírálni, mert ezeknek a célja az volt, hogy legtöbbször valóban meglévő és többé-kevésbé alátámasztott igényeket jobban megalapozzanak. Tényleg sikerült is az érseknek és káptalanjának igényeit jórészt érvényesítenie, habár nem az egész zárt telek-komplexumra. A XIII. sz. vége felé a Szt. Lőrinc-negyedbeli telkek tekintélyes része az esztergomi káptalané volt. Jellemző, hogy ezekre a telkekre, a Vízivároshoz hasonlóan, német származású kézműveseket telepítettek. Sikerült továbbá a káptalannak tulajdonjogát a vásártér területének legnagyobb részére is érvényesítenie. Nem ennek a városárkon belüli egyházi birtoknak a ténye, mint ilyen, volt a város és érsekség közti harc tárgya. Hiszen meglehetősen nagy területű egyházi birtok volt minden városban, habár a városok lehetőleg igyekeztek megakadályozni, hogy a telkek a holtkéz birtokába