Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. P. Eszterle József Péter: A ferencesek első letelepülése Magyarországon

Dr. Serédi Jusztinián. 5 egyéniséghez szólhatnak, akire bíborral ékes, legmagasabb állásában kivételes munka és igen jelentékeny feladatok megoldása vár. Kormányzása alatt kerülnek majd kétségkívül szőnyegre az országos fontosságú kérdések, amelyek lázasan foglalkoztatják most az elméket és kíméletlen nyugtalanság nyomasztó sejtelmeivel marcangolják a kedélyeket. Az egyházfejedelmi dísz nagy szolgálatokra lesz e tekintetben hivatva. Tekintélyes szava döntő súllyal fog e kérdések tárgyalásainál a szétágazó nézetek mérlegének serpenyőjébe nehezedni- Emelni, hatványozni fogja azon álláspont nyomósságát, amelyet az ősi rög iránt érzett törhetlen ragaszkodás sugallatából a jog és igazság értelmében azon hatalmi eltévelyedések és túlkapások kilengéseivel szemben kell elfoglalni, amelyek a hazát a balvégzetű háború, a fosztogató megszállás és embertelen béke következtében szívettépően sújtották. Ostromoljuk az egek Urának trónját, hogy Bibornok-Hercegprímásunkat, szeretett Főpásztorunkat és szerény társulatunk magas Védnökét, magasztos hivatásának sikerdús teljesítése körül áldásaival, kegyelmeivel gazdagon támogatni kegyeskedjék. A fecetieesek első letelepülése Magyat?ot?SEágoru Irta : dr. P. Eszterle József Péter ferences theol. tanár. A Szent Ferenc-rend vagy ferencesek, franciskánusok rendje a hivatalos latin elnevezés szerint: Ordo Fratrum Minorum, vagyis a „kisebb testvérek rendje" assisi Szent Ferenctől veszi eredetét és elnevezését, aki született 1182-ben Olaszországnak Assisi nevű városában. 1 E rend keletkezése a XIII. századba nyúl vissza, abba a korszakba, amidőn az egyház a leghatalmasabb volt, amilyenné III. Ince pápa személyes uralma tette. Ebben a században keletkezett az assisi poverello-nak, a természet nagy rajongójának és csodálójának, ahogyan a külföldi életírói nevezik: a természet második Ádámjának, a nagy Assisi Szent Ferencnek, a „Domina Paupertatis" vőlegényének rendje, amelyet III. Ince pápa 1210-ben „vivae vocis oraculo", azaz élőszóval megerősített. Utóda, III. Honórius pedig 1223. évi november hó 30-án kelt Sólet annuere kezdetű bullájával jóváhagyta a rend szabályát. Elterjedése gyors menetben és nagy arányokban haladt. Az emberek százával özönlöttek a szegénységet és alázatosságot szerzetesi fogadalomként gyakorló rendbe a társadalom minden osztályából. Az 1219. évi assisi egyetemes rendi nagykáptalanon már 5000 rendtag gyűlt össze, miként erről a rend évkönyvei tanúskodnak s az alapító 1 A római Assisiumban, amely a szerelem édesszavú költőjének, Propertiusnak is szülőföldje; különben pedig soha nagyobb szerepet nem játszott Olaszország történetében.