Esztergom Évlapjai 1928
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában II.
38 Dr. Sántha József ciális segedelmet, a kölcsön tökéletes biztosítása mellett is, olyanoktól, kik legnagyobb részben az ő, tudniillik a káptalanbeliek kényelmes életük biztosítása mellett is küzdelemek (?) élelmezésük eszközölhetési módja megtagadásával eképen is a haza közvetett védelmében részt venni vonakodnak, vérző sebként méltán fájlalható érzettel az utó ivadékok tudomásául is ezennel feljegyeztetett", — mondja az igen zavart szövegezésű jegyzőkönyv. A főkáptalan magatartásának ezen alaptalan s minden bizonynyal igen kemény hangú megrovása — úgy látszik — később a bizottmány tagjainak s jegyzőjének is feltűnhetett. Mikor ugyanis másnap a káptalan megtartja ülését s kiküldöttjei útján közli a bizottmánnyal, hogy az idő szerint „minden készsége mellett is kölcsönt nem adhat, mert pénze nincsen, igéri azonban, hogy mihelyest akár az alapítványokból, akár pedig egyes egyéneinek pénz bejönne, a kért sommát minden készséggel a városnak kikölcsönzi", a bizottság a választ minden kommentár nélkül egyszerűen tudomásul veszi (1848/11. 237.) Ez az epizód is bizonyítja, hogy ha nagy volt is az új államberendezkedés s a nemzet ügye iránt való lelkesedés, a város lakossága egyrészt nehéz anyagi helyzete miatt nem birta — még belső kölcsön alakjában se — előteremteni a szükséges anyagiakat, másrészt még helyzetéhez mérten se nagyon igyekezett leróni szerényebb adományokkal sem azon pénzbeli áldozatokat, melyeket az ország s a város vezetősége a lelkek fellobbanása nyomán joggal elvárhatott. A hozott áldozatokat lehet ugyan, miként egyesek teszik, nagyszabásúakká színezni, a hivatalos adatok objektív szemlélete azonban arra semmi támasztékot nem ad. IV. De ha az anyagi áldozatokban nem is nagyon bőkezűsködött a város közönsége, ott volt még az áldozatkészség másik területe, a fegyverbeállás s a kivívott eredmények szolgálatában való önfeláldozás. Szükség volt erre mindjárt a március 15-i események után, hiszen a belső rend és nyugalom fenntartásáról fegyveres erővel is gondoskodni kellett; de még inkább szükség volt erre akkor, midőn az udvar részéről megindult az ellenakció, s Kossuth gyújtó szózata harci zászló alá szólította a nemzetet. Esztergom itt — legalább is kezdetben — valóban szép arányokban vette ki a maga részét. Alig zajlanak ugyanis le a pesti események utáni izzó hangulatú napok, a város — miként dolgozatunk első részében már láttuk — már is elhatározza, hogy a közbéke és rend fenntartására megalakítja a maga nemzeti őrseregét. E célból egy külön bizottságot küld ki Pinke főbiró elnöklete alatt, mely március 22-én ülésre gyűlik össze s a testvérvárosok ad hoc egyesülése mellett a négy városházán őrtanyákat állít fel, hogy az a jelentkezőket betoborozza. A toborzások eredménnyel is járnak, s a központi bizottság a március 29-i ülésén örömmel veszi tudomásul, hogy a mondott napig 180 főnyi fegyveres őrség és 660 összeírt nemzetőr van. Ez a szám állandóan növekszik, úgy hogy május végén az Országos Nemzetőrsereg Tanácsának leirata szerint már 1278 fő volt, kikből azonban testi hiba miatt 204-et ki kellett hagyni. A formális megalakulás április 9-én történt, mely napon az összeírt jelentkezőket plakátokon hívják egybe s megtartják a tisztek s altisztek megválasztását. Az
