Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában II.

Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatéban. 39 egész nemzetőrséget öt századra osztják, s azok mindegyike egy-egy kapitányt, alkapitányt, főhadnagyot és hadnagyot, továbbá két őrmestert és nyolc káplárt választott. Ezt az alakulatot azonban, legalább is ahogyan azt akkor városunkban az iratok tanúsága, de az 1848-i XXII. tc. szavai szerint is elképzelték, nem szabad szorosan vett fegyveres erőnek tekintenünk ; valami olyasféle volt csupán, mint a világháború idején, vagy 1918 őszén a polgárőrség: nem hadi alakulat volt, hogy szükség esetén harci sorokba álljon, hanem célja a város rendjének és nyugalmának fenntartása a márciusi napok után előállott zavargások és rendháborítások idején. Ez magyarázza meg a lakosság nagyszámú csatlakozását is, hiszen nem kellett attól tartania, hogy otthonából kiviszik, sőt inkább annak őrizetére volt hivatva, úgy hogy ott ki-ki a saját érdekét vélte oltalmazhatni. Mindazonáltal a nemzetőrség megalakításával Esztergom az ország városai közt az elsők egyike volt, amire annál inkább is büszkék lehetünk, mert a nemzeti őrségről szóló 1848-i XXII. tc. végrehajtására a minisztérium által április 21-i kelettel kiadott rendelet csak május 5-én érkezik meg a városhoz, mikor a városi nemzetőrség már régen meg volt alakítva. (1848. 1/220, II/l. és 2.) Nem volt ily kedvező az eredmény akkor, midőn a kormány sorkatonaság toborzására hívta fel a várost, ahová „20 ezüst forint kézi pénz mellett" három évre kellett katonának állni- Pedig a vezetőség ugyancsak kitett magáért! Besze János — akkor már őrnagy — vezetése s egy városi bizottság működése mellett június 1-én kezdődött meg a toborzás s négy napig tartott. Minden, akkoriban szokásos eszközzel igyekeztek a jelentkezőket összeszedni. Rajcsányi István toborzótiszt állandóan jelen volt; csak a cigányköltség 71 forintot tett ki ; a regrutákat naponta a város vendégelte meg virstlivel, fejenkint napi 4—5 szivarral, de így is csak 54 jelentkező volt, kik közül 4 még a toborzás alatt visszalépett, úgyhogy ötvenet indítottak útnak Komáromba asszentálásraÉrdekes adatok tűnnek azonban ki, ha ezen ötven jelentkezőt végig nézzük. 15 idegen honos volt köztük, nagyobbrészt Cseh- és Morvaországból, kik mint mesterlegények vetődtek Észtergomba s most — úgy látszik — jövedelmezőbbnek látták a pénzért való katonáskodást ; egyébként csak 9 volt köztük a földmíves, a többi mesterember, bognár, cipész, takács, péklegény stb. A komáromi sorozóbizottság aztán újra megvizsgálta őket s részint mert idegenhonosok voltak, részint pedig mert nem ütötték meg a mértéket, vagy kisebbnagyobb testi hibájuk volt, harmincat visszaküldték s csak húszat vettek be véglegesen katonának. E 20 közül 6 volt esztergomi születésű (még pedig 4 földmíves, 1 kertész és egy hentes), a többi az ország különböző részeiből jött városunkba. Végeredményben tehát a négy napos és 513 forintba került toborzás összesen csak 20 esztergomi lakost, de közülük csupán hat itteni illetőségűt tudott a kincstár zsoldjába szegődtetni. Míg tehát a nemzetőrségi szolgálat iránt nagy volt a lelkesedés, addig a sorkatonáskodás nem igen tetszett népünknek. (1848/11. 107.) Ugyancsak nem sok eredménye lehetett annak a felhívásnak sem, mely a lakosságot arra szólítja fel, hogy ruházati cikkeket ajánljon fel a katonaság részére (1848/11. 103 ), legalább is