Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában II.

Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatéban. 37 messé tették rá magukat. Lehet különben, hogy felhasználására már nem is kerül sor, mivel a pénz 1849- június 13-án érkezik át a városhoz, mikor már nemsokára bekövetkeznek az önvédelmi harc letörésének szomorú napjai, melyek közben az adomány felhasználásáról meg is feledkezhettek. (1849/1. 165.) Más magánember ily nagy adományt városunkban nem is tett. Ennek okát azonban helytelen volna tisztán polgárságunk közömbösségére vezetni vissza, mert el kell ismernünk, hogy a város lakossága akkoriban is gyenge anyagi viszonyok között állott. Hiszen akkor még csak 10 év mult el az 1838-i nagy árvíz óta, mely pedig másfélmillió forintra becsült kárt okozott a városban és cca 600 házat tett teljesen semmivé (Monografia 398. 1.) A lakosság tehát még az újjáépítés terheit nyögte s a maga sanyarú helyzetében bizony nem sokat áldozhatott a nemzeti ügynek. Hozzájárult a lakosság elszegényedéséhez az is, hogy alig esett túl az 1831. évi nagy kolerajárványon, e betegség 1848 novemberében ismét felütötte fejét oly mértékben, hogy miként Csernó János városi orvos jelenti, Szenttamáson mindjárt az elején egy nap alatt hét ember halt bele (1848/11. 261). Az ily váratlan csapások bizony minden másra alkalmasak voltak, csak arra nem, hogy a lakosság áldozatkészségét növeljék, hisz minden krajcárjuk önmaguk megélhetésére, vagyonuk újjáalakítására s az új csapások ellen való védekezésre volt szükséges. Ezen körülmények minden bizonynyal mentik az önkéntes adományoktól való tartózkodást, bárha azon tényt, hogy közönségünk adakozása nem volt arányos a 48-as eszmékért való külső lelkesedéssel, meg nem változtathatják. De nemcsak az adományok érkeztek szűken, hanem akkor is észlelhető bizonyos idegenkedés, midőn nem adakozásról, hanem kölcsönről volt szó. Mikor ugyanis 1848 októberében a császári hadak az ország fővárosa s egyben Esztergom irányában is előre törtek, az elrendelt népfelkelés és egyéb védelmi kiadások fedezéséről kellett gondoskodni. A kiküldött u. n. közbátorsági teljes hatalmú bizottmány ezt kölcsönből kívánja biztosítani és sikerül is neki az Esztergomi Takarékpénztártól 1500 forintot, özv. Korber Jánosnétól pedig 800 ezüst forintot ezüst húszasokban, valamint 1600 pengő forintot rendes kamatozás mellett felvennie. Ez azonban, figyelembe véve, hogy az október 3-i ülési jegyzőkönyv szerint általános népfelkelést rendeltek, igen kevés volt annál is inkább, mert bizonyos városvédelmi berendezkedést is kellett létesíteni. Ezért oda fordultak, ahol — miként a mai esztergomi gondolkodásban is benne él — felesleges, tartalékolt pénznek kell lennie : a főkáptalanhoz. Meszéna Ferenc főügyész és Meszes János városi képviselő még az októker 3-i bizottmányi ülés tartama alatt megjelentek tehát Majthényi Antal püspök-nagyprépostnál, de az kijelentette, hogy semmiféle alapítványukban nincsen pénz, s így a káptalan kölcsönt nem nyújthat; megígérte azonban, hogy másnap káptalani ülést hív egybe, hogy az ügyet megtárgyalják, a kölcsön nyújtására azonban legkevesebb reményt nem adhat. A kiküldöttek visszasietnek a bizottmány ülésére, s az — szomorú — nem akar hitelt adni a püspök szavai valóságának és heves kifakadásra ragadtatja magát. „Mely ebbeli tudósítás előleges, de mindamellett a választmány kebelében a jelen vészes szükség pillanatában, ha nem is physikai, legalább finan-