Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában II.

36 Dr. Sántha József összesen 101 forint 41 krajcárt eredményezett- Ebből is 6 forint 10 krajcár hibás, vagy hamis pénz volt. A 205 forint toborzási költség levonása után fennmaradó készpénzt, valamint természetbeni adományokat ezután átadják Litsaer József alpolgármesternek, ki azt a kiadott miniszteri rendelet értelmében a budai központi adománygyűjtő helyre szállítja be. (1848/11. 164.) Ez az eredmény korántsem mondható fényesnek. Tekintetbe kell ugyanis vennünk, hogy akkor egyedül a királyi város lakosságának száma a hivatalos összeírás (1849/1. 166.) szerint 7096 volt (de figyelemmel az akkori kezdetleges statisztikai felvételre, a számot legalább 1500—2000-rel magasabbra kell taksálnunk), a három testvérváros pedig 5—6000, vagyis az egész lakosság 14—15,000. Ily lélekszámhoz a kereken 2200 frt.-nyi adakozás aránytalanul kevés. Különösen kevés akkor, midőn pld. az 1848- október 30-i esztergomi országos vásáron egy pár ökör középára átlagban 200 forint volt. (1848/11. 269.) A haza oltárára tett adományok készpénzösszege tehát mindössze 11 pár közepes minőségű ökör árának felel meg! Ez az összeg bizony távolról sincs arányban azzal a lelkesedéssel, mely a március 15-e utáni napokban nyilvánult meg s amely a maga lobbanékonyságával hol törvényt hágott át pld. az ősgyűlések tartásával, avagy a városrészek törvényben ki nem mondott, de ténylegesen több alkalommal gyakorolt egyesítésével, hol pedig érdemes embereket, a város vezetőit és tanácsát egyszerűen mellőzte, midőn a túlzó Besze Jánost követévé, nemzetőrsége vezetőjévé választja csak azért, mert ügyesen élni tudott a tömeg hangulatával! Pedig a kormány még tovább is számított a közönség áldozatkészségére. Azt kivánja ugyanis, hogy a város 50 önkéntest állítson ki s azok felszerelési és toborzási költségét is maga viselje. A vezetőség tehát ismét a közönséghez fordul, de az adományok összege csak 202 forint 38 krajcárt ér el. Időközben azonban a kormány beszünteti az önkéntes toborzást, mire a közgyűlés szeptember 1-én gyorsan elrendeli, hogy az egész összeget fizessék vissza az adakozóknak, mit a tanács szeptember 10-ig végre is hajt. (1848/11. 224.) Oly eset, mely valódi nagyobb áldozatkészségről tesz tanúságot, igazán fehér holló számba megy. A legnagyobb adományt, mint láttuk, a Takarékpénztár tette, de külön is ki kell még emelnünk Kollár István kegyúri plébános hazafias érzés sugallta adományát. „Szeretett hazám java, dicsősége, előmozdítása — úgymond a kormánybiztoshoz intézett levelében — mindenkor életem főcélja volt, és mivel hitem az, hogy ezen cél csak akkor tökélyesen elérhető, ha egyes polgárok nemcsak teljesítik azt, ami nekik parancsoltatik, hanem azt is, amit hazafiúi jó szivük nékik javasol, ezen tekintetből vegye szívesen tisztelt kormánybiztos úr ezen itt bezárt 140 pengő forint csekély összeget, melyet a haza oltárára ezennel leteszek azon óhajtással és kéréssel, ha ezen összegből 80 forint az esztergomi gyámnoki hivatalban azon esztergomi születésű honvéd részére, ki a harc terén legkitűnőbb viseletet tanusítand, biztosítani, a hátralevő 60 forintot pediglen egy újoncnak ruházatjára fordítani szives volna." Az adományt leveléhez mellékelte is, de annak közelebbi felhasználásáról tudomásunk nincs, bárha bizonyos, hogy az esztergomi vitézek közül többen is érde-