Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai III.

Esztergom vára és ostromai. 33 gelt lovakat nevetve elvették tőle, azt mondván, hogy „a hajókon utazóknak nincs szükségük lovakra." Miután a várőrséggel előbb elvégeztették a törökök a hullák eltemetését és a várárkok kitisztítását, az alsóvárosban összeterelt várbelieknek a Duna túlsó partjára való átszállíttatása következett, amit a legnagyobb brutalitással hajtottak végre. Nőket a férjeiktől elválasztották, ha ellenszegültek, őket a Dunába dobták. Stella János Márton (a várparancsnokok jogi védője) saját szemeivel látta, hogy mint húztak ki hajánál fogva a Dunából egy nőt, aki a férje iránti vonzalomból a vízbe ugrott, hogy a férjét szállító hajóhoz jusson. Csak a visszamaradt sebesültekkel bántak emberségesebben, akik felgyógyulásuk után sértetlenül távozhattak Komáromba. A Dunán átszállított őrség és várnép gyalogszerrel indult Pozsony felé. Kicsigázva értek Semptére, ahol — mint Istvánffy írja — a semptiek megkönyörültek rajtuk és őket kocsikon Pozsonyba szállították. Szulejmán még aug. 10-én kinevezte esztergomi „kádi"-nak a budai török bírót, a szandzsák-bég pedig a budai begler-bég lett. Elrendelte a vár haladéktalan jókarba hozását is. A kőhordásban az egész hadsereg résztvett. Minden ember, még a lovasok is, 3 kő felvitelére voltak kötelezve. Minden pasa 10Ó0 kő felhordásáért volt felelős. Rusztem pasa a maga hadosztályát 5000 tehernyi kő hordására kötelezte. Még aznap a szükséges követ a vár mellé hordták, másnap (aug. 11-én) pedig a várba szállították. 900 teve és 300 öszvér használtatott a teher- és a mészégetéshez szükséges fa szállításához. A vár kijavításához Budáról mesterembereket hoztak, akik a katonasággal együtt Esztergom várát rövid idő alatt oly szilárdul megerősítették, hogy jövőben annak visszavételére a keresztényeknek vajmi kevés reményük lehetett. Istvánffy szerint Szulejmán a vár alakján is változtatott. Ez azonban csak a bástyafalak alakjára vonatkozhatik, mert az alapfalak menete változatlanul maradt. Csak a várból igen kilátszott és nehezen védhető bazilikán változtattak, annak tornyait lebontván, a templomot dsámivá alakították át és a faragott köveket a vár keleti védőfalainak kijavításához használták fel. Az esztergomi vár akkori képéről nincs felvételünk. Az alsóvár „vizikapu"-ját azonban, amely a ma is meglévő képezdei körbástya mellett volt, egykorú rajz után fentebb szemlélhetjük. Werner György 1551-ben azt írja, hogy a Várhegy tövében a Duna partjánál egy meleg forrás van, mely fölött torony épült (Víztorony). Innen a várba meredeken épült falak között feljárat vezet (Macskaút). A forrásból oly mennyiségű víz fakad, hogy képes gabonaőrlő malmot hajtani. Most egy dobhoz hasonló nagy gépet hoz mozgásba, mely földalatti csatornán a Dunából a torony alá vezetett vízből merít és azt a várba hajtja föl. Szinán csausz ezt a tornyot, melyet a törökök a várral egyidejűleg újítottak meg, „Sezt"-nek nevezi. A szultán aug. 16-án vonult el seregével Esztergom alól és a vár őrzésére Osaino pasa parancsnoksága alatt 4700 embert hagyott hátra. Az őrség a következő katonaságból állott: várkatonaság 500, azab 500, besli 1000, gümülő 1000, janicsár 500, martalóc 1200. Az utóbbiak tulajdonkép magyarok (gyaurok) voltak, akik munkájukért a töröktől szedték zsoldjukat. Az azabok számát, mivel sok sáncmunka mutat3