Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai III.

32 Soós Elemér eszméje a várbeli katonaságtól indult ki. Ezek már az általános roham, tehát aug. 2-dika előtt foglalkoztak az eszmével. Sőt aug. 5-én a vezérüket is megtámadták és ilyesmiket kiabáltak neki: „Makacssággal nem lehet ezt a dolgot elintézni; késő bánatnak nincsen haszna ; okos ember nem szállhat szembe ily óriási sereggel!" Egyébként ő azt mondja, hogy a felső várat az alsó nélkül tartani nem lehetett, mert az erődítmények már mind erősen megrongált állapotban voltak, helyreállításukra alkalmas anyagot nem találtak és az őrség is teljesen demoralizálva volt. Jovius történetíró a vezérekben találja a hibát. A fösvény Lascano Márton sokkal jártasabb volt a prédából szerzett arany gyűjtésben, mint a katonai ügyekben, és a zsákmányokból már erősen megszedte magát. Szánalomra való dicsőségnek tartotta volna, ha a védekezésben kitartva, magát a barbár kard által lemészároltatni hagyná. Salamanca is többre becsülte a biztos szabadulást és utána a szerzett javak nyugodt élvezését minden harci dicsőségnél és dicséretnél. E gondolatait és szándékát nem birta annyira eltitkolni, hogy katonái azt meg ne tudták volna, akiknek egyharmadrésze már harcképtelen volt vagy betegen feküdt. Augusztus 9-én (csütörtökön) délelőtt a vár mindkét parancsnoka jelenlétében elkészült a megállapodások szerint kötött szerződés, melynek értelmében az ostromlottaknak a szabad elvonulás és podgyászuknak elvitele volt megengedve, egyébként a vár összes felszereléseivel együtt átadandó. Rusztem pasa azután a vár kapuinak megnyitását és kulcsainak átadását rendelte el, amit Lascano vonakodás nélkül teljesített. A janicsárok erre bevonultak és elfoglalták a várost. így jutott nem magyar emberek árulása, gyávasága és önzése által Esztergom török kézre. Másnap, aug. 10-én (pénteken) Szulejmán is diadallal felvonult a várba és egyenesen Szent Adalbert bazilikájába ment, amelyet, mint Dzelalszáde írja, török felfogás szerint kiengesztelt, — keresztény felfogás szerint meggyalázott. Az összes török méltóságok jelenlétében a templomban lévő művészi márványszobrokat, szentképeket és csodálatos festményeket tönkretették, az arany és ezüst kereszteket összezúzták és földreteperték. Várday Pál érsek és a káptalan már nem voltak tanúi e barbárságnak, mert ők a levéltárral és értékesebb egyházi szerekkel még az ostrom előtt idejekorán Pozsonyba menekültek. Egyébként is az érseknek 1530 okt. 26. óta, amikor a várat báró Rogendorf Vilmosnak átadnia kellett, az idegen parancsnokok és garázda katonák miatt alig volt a székhelyén maradása. Hol a birtokain, többnyire Drégely várában, hol Nagyszombatban és Pozsonyban találjuk őt. A vár elfoglalása után a bennlévőknek távozniok kellett. A kincsszomjas Rusztem pasa, Esztergom megvívása idejében a török birodalom második fővezére, volt a parancs végrehajtója. Lascano, hogy a hatalmas vezér jóindulatát megnyerje és a saját kincsét megmentse, odaajándékozta neki Perényi Pétertől az előző évben erőszakkal elvett aranyláncot. De a többi zsákmányát sem menthette meg, mert amikor paripáival a várból békésen kivonulni akart, elárulták őt, hogy az aranyak a nyergek párnáiba vannak elrejtve. A törökök a felnyer-