Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Keményfy Kálmán Dániel: Pór Antal (életrajz)

Pór Antal. 5 Fordulóponthoz jut Pór élete, mikor szülővárosa 1871 december 30-án 78 szavazatból 53-al plébánosának választja. A csendes s a mindennapiságban egyformán gördült tanári pályáról a felelősséggel járó, a nagy nyilvánosság előtt forgó lelkipásztori hivatáskörbe lép. Mint plébánosnak első gondja a templom és az iskola ügye. Az 1872 julius 19-iki tanácsülésen plébánia-temploma restaurálására tett előterjesztést. Az 1871 nov. 7-ki városi közgyűlésen indítványt tesz, hogy a Bárány vendéglő háztelkén célszerű s a város műveltségi állapotának megfelelő iskolaépület emeltessék. Ugyanekkor indítványozta a városi alreáliskolának állami segéllyel főreáliskolává való fejlesztését. Mint egyházi szónokot a nép szívesen hallgatta. Kiváló szónoki képességét az is bizonyítja, hogy 1873-ban ő tartotta a budavári Szentistvánnapi prédikációt. Társadalmi működésében is összeforrott a város közönségével úgy, hogy népszerűsége, melyet a főpásztorától nyert kitüntetés, a pápai tb. káplánság 1874-ben s az esperesség 1875ben, csak hatványozott,— 1875-ben Esztergom sz- kir. város képviselői mandátumát szerezte meg neki. Mikor mint képviselőjelölt fölment a szabadelvű pártkörbe bemutatkozni Gorove Istvánnak, a végrehajtóbizottság elnökének, ez — mind Pór feljegyzéseiben olvasom — eleinte bizalmatlanul fogadta. „Végezte-e az államtudományokat?" volt első kérdése. Nehezen türtőztette magát, hogy hogyan lehet paphoz ilyen kérdést intézni. „Mi alapon kiván működni?" kérdezte Gorove. „A választás alapján" felelte Pór önérzettel. „Micsoda, mi volt?" faggatta tovább Gorove. „Főgimnáziumi tanár, plébános, firkáltam össze néhány köny vet, melyekért az Akadémia lev. tagnak beválasztott", — mondotta Pór kategorikusan. Amint az akadémiai tagságot említette, Gorove egyszerre megváltozott. Kollegának nevezte (ő is akadémikus volt), Pór jobbját szivéhez szorította s minden pártfogást megígért. — Két cikluson képviselte szülővárosát szabadelvű párti programmal a törvénykezés házában, ahol inkább a bizottságokban fejtett ki működést. Nagyobb beszédet mondott 1877-ben, amikor Irányi Dánielnek a polgári házasság s vallási szabadság behozatala mellett beadott határozati javaslata ellen foglalt állást, párhuzamot vonva beszédében vallásosság tekintetében Amerika s Magyarország között. Beszédére Hegedűs László, Helffy Ignác, Mednyánszky Árpád báró reflektáltak. A vita vége az lett, hogy Irányi Dániel javaslatának a polgári házasságra vonatkozó részét (az igazságügyi miniszter utasíttatott a törvényjavaslat benyújtására) a képviselőház elfogadta, s ezzel ezen egyházpolitikai kérdés 1895-ig, a megvalósításig állandó tárgya lett országgyűlési tárgyalásainknak. A szabadelvűséget a politikában, mint 1875ben választóihoz intézett nyílt levelében kifejti, nem célnak, hanem csak' eszköznek, útnak s módnak tartotta a haladó eszmék megvalósítására. Programbeszédeiben nem igért minden elgondolhatót a választóknak- Amit tehetett városáért, arra ígéretet tett nemcsak a képviselői 3 évre, hanem minden időre s minden körülmények között. A szabadelvű pártban bizalmasabb köréhez tartozott Tisza Kálmánnak, aki a szókimondó, viális modorú, de a pártfegyelmet szigorúan megtartó esztergomi pap-követet szűkebb társaságába bevette. Mint képviselő érte meg 1880-ban a pozsonyi kanonoki kinevezését- Pozsonyban élénk részt vett a Toldy-kör irodalmi mozgalmaiban. Egy ideig