Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora III

36 Sinka Ferenc Pál dentália-csigákból készült nyakfüzéreket, meg ételtartó edényeket és talpcsőves tálakat találtak. A lengyeli temetőből két ily csontváz, mellékleteivel együtt, földestül a budapesti és berlini muzeumokba került. Feltárása óta a hazai és külföldi tudósok által gyakran felkeresett, világhíres lengyeli őskori telep leleteiből egy-egy kollekció a magyar nemzeti, a berlini királyi, a berlini „márkisches", a római és a tolnamegyei (szekszárdi) muzeumokba került. Az őstelep korát a bronzkort közvetlenül megelőző Kr. e. 2500—1500 évekre teszik. Lakói a jelenkorihoz hasonló hosszukoponyájü (dolichocephal) emberek voltak. Wosinszky Mór örökbecsű nagy érdeme marad a lengyeli őskori telep feltárása és szakszerű ismertetése.

1 A praehistorikus korban az emberi letelepülésre az éghajlaton kivül csupán a geográfiái viszonyok voltak befolyással. Épp azért valamely egységes terület archaeologiai vizsgálatánál a későbbi megyehatárok figyelmen kivül esnek. Esztergom vármegye párkányi járásának a Garamig elnyúló siksága is ily egységes geográfiái területet képez. Ezt tekintettem én is, amikor a vármegye történelemelőtti korát kutatva 1908. év nyarán elhatároztam, hogy a Garam torkolatánál lévő kövesdi hegyen lévő őskori telepet megkeresem és feltárom, hogy az onnan előkerülő leletekből következtetést vonhassak a megyét Bénytől Nánáig mintegy 12 kilométernyi hosszúságban keresztül szelő Garam mindkét partjának letelepülési viszonyaira. Az őstelepre Rómer Flóris feljegyzéseiből lettem figyelmessé, aki úttörő archaeologiai kézikönyvében az ott látott őskori cserepekről, kagylókról és csontokról, mint kulturmaradványokról tesz említést.'' Garamkövesd községnél a folyó balpartján felfelé húzódó és három oldalán lejtős „Vrchu" nevű hegyhát művelés alatt volt tarlóin kevés reménnyel kezdtem a kutatáshoz, de már az első napon ráakadtam az őskori nyomokra. Kotra Kálmán ottani földbirtokos, most Esztergom-városi ny. pénztárnok jóakaratú közbenjárása után a földek tulajdonosai sehol sem gördítettek akadályokat a hegyhát különböző pontjain végzett munkálataim elé. Az ásást hat emberrel a falu fölött mindjárt az ő földjén kezdtem meg. Az első próbaásásnál a kort jellemző cseréptöredékeken kivül egy csiszolt kővéső került elő. Másnap a szomszédos földön 60 centiméternyire a földszíne alatt egy beásott óriási gabona- vagy víztartó edényre, mellette tüzelőpadokra és odébb konyhahulladékokkal telt gödrökre találtam, honnan ép edénykéket, egy törött csontbaltát és formás orsógombokat szedtünk ki. E helytől mintegy 800 méternyire a hegyhát nyugati végén a földben egy hamuval telt áldozóhelyre bukkantunk, honnan az égetett csontokon kivül a helyet jellemző átfúrt agyaggulák is kerültek elő. Innen alig százlépésnyire a Garamba 1 Wosinszky Mór: Leletek a lengyeli őskori telepről. Archaeologiai Közlemények, 1886. XIV. K. 1—50, 1. XX. táblán 231 rajzzal és 1890. évf. XVI. K. 45-211, 1. XVIII. táblán 202 rajzzal. Továbbá az Arch. Ért. 1885, 1887, 1889, 1891 és 1893 évfolyamaiban közölt ismertetések. Tolnavérmegye történetének I. kötete és a bécsi Mitth. d. Anthr. Ges. 1885—1893. évfolyamai. 2 Rómer Flóris : Műrégészeti Kalauz, Budapest, 1866. I. 7. 1.