Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora III

Esztergommegye őskora. 35 Magyarország területén az összes eddig feltárt neolithkori telepek között a leggazdagabb volt a tolnamegyei Lengyel község határában, mintegy 26 kat. holdnyi fensikon elterülő újabb kőkorszaki lakó- és temetkezési hely, mely az őskori életet egész teljességében tárja elénk. A védősáncokkal körülvett nagy telepet gróf Apponyi Sándor földesúr költségén Wosinszky Mór akkori lengyeli plébános, később szekszárdi apát az 1882—88 években ásatta fel. A 244 helyen végzett kutatásnál 30 neolithkori lakásra és két temetőben 80 kőkorszaki sirra talált. A temérdek csonton és edénytöredékeken kivül tízezernél több ép háztartási és életszükségleti tárgy került ki a telepről, melyek a grófi kastély két nagy termét töltötték be. A leletek kivétel nélkül neolithkoriak. Néhány elvétve előkerült bronztárgy után arra lehet következtetni, hogy a telep az újkőkorszak végéről való, de a bronzkor kezdetén is laktak még ott emberek. Mészbetétes edénytöredékek ('/a nagyság) a garamkövesdi őstelepről. Lakásaik mintegy 3 m. mély és 3-4 m. széles, méhkas-alakú földalatti üregek voltak, a tetejükön nyílásokkal, melyeken keresztül létrákon ki- és bejártak, és amelyeket az esővíz ellen a fölébe lombokból készített tető védett meg. A gondosan formált üregek legtöbbje téliszállásul és alvóhelyül, mások konyhául vagy magtárul szolgáltak. Az elsőben kő- és csonteszközöket, a konyhában tűzpadokat, hamut, edénytöredékeket és állati csontokat találtak, a magtárul szolgált üreg pedig besárolt vesszőfonással volt bélelve, hogy a nagy agyagedényekben oda raktározott gabonanemű (buza, árpa, köles, hüvelyes termék) a nedvesség ellen óva legyen. Lovaik számára fenn a sánc oldalában vágtak istálóhelyeket. A két temető csekélyen hantolt sírjaiban a csontvázak alvó helyzetben, felhúzott lábakkal és kezüket fejük alá téve, összekuporodva feküdtek az oldalukon. Az egyik temetőben keletre, a másikban nyugotra fordulva, ami egymás után következő két különböző idő temetési szokását tünteti fel. A halottak mellett kezdetleges tűzkő- és jáspis-kőeszközöket illetve késeket, kőbaltákat, fossil-kagylókból és 3*