Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában

Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában. 25 népképviselet ügyét is gyámolítandják. Ugyanezen utasításában megbízást ad követének Szenttamás, Szentgyörgymező és Víziváros örökváltságainak szorgalmazására is, hogy így a városegyesítés egy hatalmas lépéssel közelebb jusson a megvalósításhoz. Utasításul adta követének a közteherviselés kimondása mellett való állásfoglalást is és Maurovich 1848 február 28-án örömei jelenti, hogy miután az alsótábla a közteherviselés elvét elfogadta, abban a főrendek szintén megnyugodtak. Ugyancsak híve Esztergom azon felfogásnak is, hogy polgár és polgár közt ne legyen azért különbség, hogy az illető milyen vallás követője. Ezért a zsidók véddíját, melyet a város kötelékébe való felvétel alkalmával fizetni tartoznak, ép úgy, -mint a keresztény vallásúaknál, 1 forint 30 kr.-ban állapítja meg s ezt a helytartótanácsnak 1848 február 18-án be is jelenti. Igaz, hogy a zsidók polgárjoga tekintetében a lakosság felfogása nem volt egyöntetű s ez a véleménykülönbség a márciusi napok után kellemetlen kirobbanásokra is vezetett, erről azonban a későbbi események tárgyalásánál fogunk szólni részletesebben. Itt még csak arra kívánunk utalni, hogy városunk sietett elismerését és bizalmát kifejezetten is hangsúlyozni azokkal szemben, kik a nemzeti fejlődés hívei voltak; ezért választja követéül a szabadelvű Maurovich Rezsőt, majd utána Besze János ügyvédet; az országgyűlés nevesebb embereit, így Szemere Bertalant, Kossuth Lajost díszpolgárává választja; midőn pedig megalakul az első felelős kormány, külön levélben s követe szavával is siet köszönteni őket. (12. sz. követi jelentés.) Tanulmányunk eddigi részéből azt a tanúságot vonhatjuk le végeredményül, hogy Esztergom szab. kir. városa, bár népessége összetételénél s természeti fekvésénél fogva erősen konzervatív irányúnak tarthatná az ember, gyorsan megértette a kor szavát s magáévá tette az alkotmány nagyarányú átalakításának s fejlesztésének elvét. De nem elégedett meg a fejlődés eszméinek egyszerű elfogadásával, hanem hol hallgató magatartásával (így a részletes követutasítások mellőzésében), hol kifejezett cselekményeivel rajta volt, hogy azok a való életbe is átültettessenek. Követeléseiben mindazonáltal a mérséklet híve volt s ha azt tartotta a nemzet érdekében helyesnek, követe útján a tágabb jogkiterjesztésnek (így a telepedők ügyeinél) gátat vetni igyekezett. Azt tagadni, hogy egy és más követelésében az önzésnek is része volt, nem lehet, de felesleges is, mert ez szinte velejárója a liberális szellemnek. Végül az általános jellemzéshez csak egy megjegyzésünk van, hogy t. i. az említett és vázolt felfogás nemcsak a vezetőségnek, tehát a tanácsnak és képviselőtestületnek volt a nézete, hanem — miként a későbbi népgyűlések ismertetésénél látni fogjuk — a közönség nagy részének is, bár a józan felfogástól való eltérések, túlzások és kilengések — mint a következőkben ugyancsak ismertetjük — nálunk is előfordultak. Ily lelki struktura mellett érték Esztergom szab. kir. város közönségét az 1848. márciusi napok. II. A március 15.-Í események hivatalos közlését a hír előzte meg. Városunk ugyanis a Duna partján lévén, hajóközlekedése volt s így a szabadság első napjának vívmányait az ide érkező utasoktól tudta meg a város közönsége. A hír természetesen nagy lelkesedést kelt, hisz