Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában

26 Dr. Sántha József a régi vágyak, a régi célok jórészének megvalósítását jelentette, vagy legalább reményt adott azok közeli teljesüléséhez. De úgylátszik, hogy a szabadság titulusa alatt egyesek részéről csakhamar visszaélések is történtek; erre vallanak legalább azon határozatok, melyeket a hivatalos város 15.-i napok után hoz. Az első tünet, melyet megemlíteni kívánunk, hogy maga a hatóság is módot nyújt a városi hatósági keretek megkerülésére s hogy a hatóság emberei részt vesznek s szerepet vállalnak oly alakulatokban, melyeket a törvény nem ismer és nem rendszeresít. A város hivatalos jegyzőkönyvébe fel vannak véve ugyanis „ősgyűlés", „ősnépgyűlés", „közös népgyűlés", „nyílt ajtók mellett való tanácskozás" határozatai; a szab. kir. város közgyűlésére meghívatnak s meg is jelennek a három testvérváros képviselői, bár a városegyesítés még nem történt meg s legfeljebb csak az országgyűlési képviselőválasztás szempontjából való egyesítésről lehet beszélni; a népgyűlések különböző bizottmányokat, válaszmányokat küldenek ki, határozataikat végrehajtják stb. így aztán nem lehet csodálni, hogy mivel a lakosság nem volt még elég érett a szabadság tartalmának felismerésére, sőt a hatóság se volt tisztában azzal, mi az előre nem látott változás után a teendője, — egyesek tehát elragadtatták magukat s rendzavarások ütötték fel a fejüket. El kell viszont ismerni, hogy a józan elemek nyomban felisqnerték annak szükségét, hogy nem szabad a túlzásokat elharapódzni engedni, hanem megfelelő szabályozással gátat kell vetni a további elfajulásnak. Ezért Pinke István városbíró március 18-ára ősgyűlést hirdet s meghívja rá a három testvérvárost is. A gyűlés elhatározza, hogy a rend és csend biztosítására nemzetőrséget alakít s annak szervezésére a bíró elnöklete alatt egy 30 tagú bizottságot küld ki. Elfogadja továbbá a pesti 12 pontot s meghagyja követének, hogy azok megvalósítását az országgyűlésen szorgalmazza. Végül kifejezetten kimondja azt is, hogy követének általánosságban nem kíván többé részletes utasítást adni, hiszen annak gyakorlati fontossága az országgyűlési tárgyalások gyors meneténél fogva már úgy sincs; hanem már most utasítja, hogy mindenkor „a trón és alkotmány szilárdítására törekvő szabadelvű pártot gyámolítsa." E határozatok közül az elsőre nézve meg kell jegyeznünk, hogy március 18-án még nem volt kormányintézkedés, mely a nemzetőrség alakítását rendelte volna ; így városunk talán az első, de minden bizonnyal a legelsők egyike volt, mely ez intézményt létre hívta. A lelkesedés egyébként nagy volt; miként az Országos Nemzetőrsereg Tanácsának május 29-én kelt leiratából kitűnik, az őrsereg száma 1278 fő volt, akik közül azonban 204-et, mert büntetett előéletűek, cselédsorban levőek, elbetegedettek, elöregedettek voltak, az országos tanács kihagyatott az összeírásból. A nemzetőrséget aztán 5 századra osztották s a tiszteket a századok választották maguknak. Közben a város bírája március 22-én lelkes hangú közleményt bocsát ki, melyben a rendfenntartó bizottmány határozatából felhívja a lakosságot, hogy a lármás kicsapongásoktól tartózkodjék, mert az a nemzeti szabadság biztos és békés fejlődését akadályozza. A felhívásnak, sajnos, nem volt teljes eredménye; a szabadság gondolatát sokan félreértették s különösen a zsidók ellen fordultak