Esztergom Évlapjai 1927
TÁRSULATI ÜGYEK - Sinka Ferenc Pál: Díszközgyűlés (Szent Ferenc centenáriuma)
108 Társulati ügyek. Nagyságos Rendtartományi Főnök Úr! Áldozva a helybeli székház emlékeinek, emelkedő kebellel van szerencsém Nagyságod előtt a főkáptalan nevében az őszinte tisztelet és nagyrabecsülés, az osztatlan elismerés és köszönet adóját leróni a város örömének és bánatának, jólétének és balszerencséjének, nyugalmának és megpróbáltatásainak napjaiban egyaránt változatlan odaadással, lankadatlan kitartással, gyullasztó hévvel kifejtett azon nemes munkásságáért, amely mindig a hit mélyítésére, az erkölcs szilárdítására, a szellemek gazdagítására irányult. Szivem mélyéből kívánom, hogy Isten bőséges kegyelmei és áldásai jutalmazzák és termékenyítsék további buzgó fáradozásaikat!" A főkáptalan nevében is elmondott eme szép beszéd után a jelenvoltak éljenzése hangzott fel, melynek elnémultával a San Remoban üdülő bibornok-hercegprimás és az esztergomi főegyházmegye képviseletében dr. Machovich Gyula érseki helynök állott fel szólásra és a következő beszédet mondotta: „Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! A boldogok között, aminőkké a mi isteni Megváltónk az embereket tenni akarta és ha akarta, akkor, hogy valóban ilyenekké legyenek, minden bizonnyal hozzá is segítette, — a legeslegelső vonalba sorozta a szegényeket. A felejthetetlen szép és igaz hegyi beszédében ugyanis, amelyben a nyolcféle boldogságot feltárja, a legelső helyen azt mondja : „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennveknek országa." (Sz. Máté V. 3.) Minő szokatlanul és különösen hangozhatott, mennyire újnak és idegenszerűnek tűnhetett fel ezen addig soha sem hallott hirdetés Krisztus Urunk idejében, mikor még ma, a kereszténység huszadik századában is, milliók és milliók kételkedve és fejcsóválva hallgatják azt. A világ fiainak, vagy legalább is ezek nagy zömének sehogyan sem fér a fejébe a gondolat, hogy a szegénységben, a szegénység útján bármiféle boldogsághoz is el lehessen jutni. Pedig ennek éppen azért, mert Krisztus, a csalhatatlan Isten hirdeti, való és szent igazságnak kell lennie. Es a helyes szociológia is az emberiség történetéből napnál világosabban beigazolja, hogy a népek és korszakok, amelyek ezen isteni igazságot maguktól elutasították s állami és társadalmi berendezkedésükben érvényre jutni nem engedték, még a múló, ideigvaló és földi boldogulásnak is útját vágták, mert a gyengék és hatalmasok, a szegények és gazdagok békés, megnyugtató és összhangzatos együttélését a jelzett isteni igazságon kívül keresett és kieszelt semmiféle elméletés rendszerrel megvalósítani és biztosítani nem voltak képesek. A krisztusi kinyilatkoztatás által felvilágosított egyes keresztény katholikusok rájöttek arra, hogy a föld és ennek javai nem képesek lelküket kielégíteni, mert ez valami jobbat, nagyobbat és becsesebbet keres, el nem múló, örökkétartó javakra vágyik. Akadtak, nem is valami csekély számmal, dúsgazdag emberek, akik mosolyogva és a legjobb kedvvel lemondhattak minden gazdagságukról, ha Isten úgy kívánta, mert minden bármi néven nevezhető földi gyönyörűségnek és