Esztergom Évlapjai 1927

TÁRSULATI ÜGYEK - Sinka Ferenc Pál: Díszközgyűlés (Szent Ferenc centenáriuma)

Társulati ügyek 109 anyagi vagyonnak mélységes és üres semmiségéről tökéletesen meggyőződtek. És olyan anyagilag szegény és teljesen vagyontalan katholikusokban sem volt hiány, akik a földi javak után, amelyeket amúgy is rövidesen el kell hagyni, soha nem sóvárogtak, mert a soha el nem múlható isteni örömökben és javakban kerestek és találtak is bőséges kárpótlást. De, mélyen tisztelt ünneplő Közönség, a jóságos Isten, aki az egész emberiséget az igaz boldogság útjára vezérelni akarta, nem elégedhetett meg azzal, hogy ezt az utat csak egyes kiváltságosabb és szerencsésebb emberek taláthassák meg, hanem az volt a kívánsága, hogy egész népek, nemzedékek és korszakok számára derüljön fel a lelki szegénységnek fenséges, ragyogó és népboldogító napja. Ebből az isteni kívánságból született assisi szent Ferenc, a lelki szegénység nagy apostola és általa a Ferenceseknek az egész világot átfogó jeles és nagy rendje. Az imént elhangzott magasan szárnyaló, történeti adatokban gazdag elnöki beszéd után nem akarhatok én sz. Ferencnek és immár 700 éves rendjének részletes méltatásába bocsátkozni, csak arra az egy tényre mutatok rá, hogy ez a nagy szent és az ő szélesen elterjedt rendje a „Domina Paupertas"-nak, a Szegénység Úrnőjének nemcsak szóbeli magasztalásávai, hanem a való életben kifejezésre juttatott dicsőítés felragyogtatásával a katholikus világnak hétszáz év óta olyan mérhetetlenül nagy és jó szolgálatokat tett és tesz, és a társadalmi különbségeket kiegyenlítő, szeretetteljes megértés egyensúlyának helyreállításában világszerte olyan eredményes munkálkodást fejt ki, hogy maga az Anyaszentegyház is magasztos és népboldogító hivatásának betöltésében e rendet elsőrangú segítő tényezőnek tekinti. És éppen ezért és mivel ezen kétségen kívül Istentől életre hívott világjelentőségű tényező mindjárt első jelentkezése idejében itt Esztergomban is olyan életképes szervezetet és ágazatot hajtott, amely hétszáz esztendő viharaival dacolva és megküzdve, még ma is virul és rendeltetéséhez képest még ma is feltűnő eredménnyel működik, az ország Biboros-Hercegprimása s az esztergomi főegyházmegyének Főpásztora a messze távolból is a legnagyobb örömmel és megelégedéssel nézi assisi sz. Ferencnek, a Ferencesek rendjének s e rend esztergomi jelepítvényének mai szép ünneplését. Én pedig, mint az esztergomi egyházhatóságnak ez idő szerint méltatlan képviselője, őszinte köszönetet mondok az „Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat"-nak a mai kegyeletes emlékünnep sikeres rendezéseért és szívem melegével üdvözlöm a magyarországi Ferencrendieknek közöttünk megjelent nagyérdemű tartományi Főnökét, neki és az egész rendnek a dicsőséges múlthoz lelkes örömmel gratulálok, a jövőre pedig mindannyiokra a jó Istennek bőséges áldását kérem." Szent Ferenc hivatásának jelentőségét oly találó szavakkal ecsetelő eme szép beszéd után a vármegye nevében szenkviczi Palkovics László alispán és Esztergom város nevében dr. Antóny Béla polgármester üdvözölték még a magyarországi Szentferencrendet képviselő P. Bendes Valérián tartományi főnököt, aki meghatottan, meleg szavakkal mondott köszönetet a magyarsággal mindenkor együttérző és