Esztergom Évlapjai 1927

TÁRSULATI ÜGYEK - Sinka Ferenc Pál: Díszközgyűlés (Szent Ferenc centenáriuma)

Társulati ügyek. 107 márványpadozatán. Meggyújtja azonban a távolban az őszinte kegye­let és benső hódolat tömjénét, hogy illatos füstjével röpítse oltárához lángoló érzelmeinek áldozatát. Váratlanul — mint egy tündéries fényű üstökös — ragyogott fel sz. Ferenc Itália örökké mosolygó egén. A vagyonos kereskedő jólét­hez, kényelemhez, élvezetekhez szokott fia azonban csakhamar — általános csodálkozást keltve — a teljes szegénység, a hősies lemon­dás és legnagyobb önuralom köntösében jelent meg kortársai előtt. Példájának vonzó erejével, szavának bűvös hatalmával hitre, szere­tetre, magába szállásra buzdított. Lázas tettvágya, lohadni nem tudó lelkesedése, akadályokat nem ismerő buzgósága keresve-kereste a mezőket, amelyeken az elő­ítéletek és balvélemények, a fogyatkozások és szenvedélyek, a hibák és gyarlóságok dudvái burjánzottak. Az igénytelen külsejű, törékeny szervezetű, de lángszellemű Dávid bátran szállott szembe az erkölcsi ellenségek Góliátjainak félelmet gerjesztő alakjaival. Vértezete egyedül Isten határtalan szeretete, segítségébe vetett rendíthetetlen bizalma és a nemesebb szivek bátorító együttérzése volt. Darócba öltözve vonult e vértezettel a hatalmas Róma fényben úszó falai között rejtőző csendes kolostorba és szerény cellájának alacsony boltívei alól kormányozta a világra kiterjedő táborának lelkes, tettvágyó seregeit. Leghőbb vágya volt, hogy követői, lelki fiai, rendjének tagjai minél szilárdabb léptekkel haladjanak az erények göröngyös ösvényein és minél biztosabban közelítsék meg a tökély magaslatait. Óhajtotta azonban azt is, hogy kolostorai ligetek és berkek legyenek, amelyek tiszta, üde légkörében szabadon fejlődjenek, gyönyörködtetően izmo­sodjanak a tudományok és művészetek cédrusai. A páduai sz. Antalok és Bonaventurák mellett pálmák gyanánt magaslottak ki a lyrai Miklósok, a Duns-Scotusok, a villái Richárdok, akiknek halántékát a tudományok hervadhatatlan babérai díszítik. Szerény kolostorainak szűk szobáiban pillantották meg az első nap­világot celanói Tamás, todii Jakab örökbecsű alkotásai. Ihletett szel­lemük imaszerű költeményei: a „Napja Isten haragjának", az „Áll a keserves Anya" sohasem fognak elnémulni a hivők millióinak fohászos ajkain ! Joggal írhatta ennélfogva már 1271-ben Bacon Rogér: „Alig gyö­nyörködtetett a tudományok oly hatalmas fellendülése, oly alapos mű­velése valaha, mint a közelmúlt négy évtized folyama alatt. Mindenütt fáradoznak és verítékeznek tudósok. Különösen azonban a Ferenc­rendűek és Dömések zárdáinak falai között." Nem is fogják a feledés homályába burkolni a legkésőbbi szá­zadok sem az érdemeket, amelyek sz. Ferenc fiainak áldozatos tevé­kenységéhez fűződnek. Bizonyítékokért nem kell messze földre kalandozni. Bőséges ada­tokat szolgáltatnak a szerény falak, amelyek hét század óta szeretett lakóik gyanánt tisztelik. Állandóan tapasztalták e hosszú idő alatt, minő hivatott és gondos őrei, minő hathatós tényezői az egyház és haza, a család és iskola, az egyén és társadalom magasztos érdekeinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom