Esztergom Évlapjai 1926

TÁRSULATI ÜGYEK - Dr. Balogh Albin: Két év

Társulati ügyek. 77 félsz, püspök, Dr. Fehér Gyula és Dr- Krammer György prelátus-kanonokdk, Rózsa Vitái zalaapáti perjel, Keményfy Kálmán Dániel, Magurányi József. Marosi Ferenc, Rudolf István, Szmatlik Antal és Ivanits Gyula párkányi ny. jegyző E legrégibb tagjaink résztvettek a társulat megalapításában, látták annak első virágzását: Némethy Lajos ásatásait és az első évkönyvek megjelenését; érdekkel hallgatták Knauz Nándor püspök elköltözése után Pór Antal elnök buzdításait a nagy Monografia megírására ; örömmel üdvözölték a meddő évek után a társulat újra éledését és a muzeum megnyitását; átélték ők is a világrengés tudományt és irodalmat megbénító éveit; de megérték a mai jubileumot és a harminc éves fának második virágzását is. Kívánom mindnyájuknak, hogy a tekintélyes társulat többi érdemes tagjaival együtt megérjék e régi fának dús lombosodását és gazdag gyümölcstermését is. Két év. Dr. Balogh Albin főtitkári jelentése. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történeti Társulat két évvel ezelőtt, 1923. márc- 18-án tartotta újjáalakuló közgyűlését, melyen megválasztotta tisztikarát és díszelnöke, dr. Walter Gyula c. püspök úr klasszikus szépségű emlékbeszéddel emlékezett meg Bogisich Mihály c. püspökről, Társulatunk néhai díszelnökéről. Alig indult meg újult erővel a Társulat élete, máris nagy gazdasági válságon ment át, hiszen pénzünk elértéktelenedése minden kultúrális intézményünket létében támadta meg. Mi sem lehettünk kivétel, annyival is inkább, mert a Társulat legfontosabb szervének, a múzeumnak nem volt saját otthona. Amikor a lakásrendeletek szabályozták a lakbérek ügyét, a tagdíjakból befolyt összegek már annyira devalválódtak, hogy a Társulat összes anyagi eszközei a lakbér fizetésére sem látszottak elegendőknek. Dr. Csernoch János biboros-hercegprimás (5000), dr. Meszlényi Zoltán (2000), Reusz Ferene (1000), dr. Szomor Aurél (300), dr. Zwillinger Ferenc (1000), majd ismételten Reusz Ferenc (20.000) és díszelnökünk, dr. Walter Gyula (35.000 K) urak gazdag áldozatkészséggel siettek a Társulat segítségére s 1923. szept. 16-án újból szabályozták a tagdíjakat is. Nem maradt el a nagym. vallásés közokt. minisztérium támogatása sem, mellyel rendkívüli államsegélyt utalt ki, 1924. évre pedig 500 000 K-ra emelte az államsegély összegét. A lakbér kérdését így egyelőre ki lehetett kapcsolni s a helyzet enyhítésére sokat tett Einczinger Ferenc tagtársunk közbenjárása, melynek következtében 1924. aug.-tól kezdve a lakbér összege állandó maradt A Társulat élete azonban nem épülhet államsegélyen és jótékony adományokon. A szerzett tapasztalatok után különösen két irányban indult meg a munka. Az egyik a múzeum elhelyezésének ügye, mely megfelelő otthont akar juttatni gyűjteményeinknek, közkinccsé óhajtja