Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora II

42 Sinka Ferenc Pál A pleistocénben az éghajlati viszonyok nagy időközi változásával az egyes területek növény- és állatvilága is átalakult. Az eljegesedési (glacialis) időszakokban a jégtől mentes területeken a tundrák (lappföldi cserjék, kórók, mohok, zuzmók) és steppék (szibériai gyepestájak, törpefák és bokrok) váltották fel egymást- Az enyhébb (interglacialis) időszakokban a melegebb éghajlat hatása alatt az előbbiek helyébe erdős növényzet és a mienkhez hasonló flóra lép. A diluviumból maradtak ránk a növényvilágból a füge, borostyán, judásfa, buxus, a tűlevelű és lombhullató fák legtöbbje, sőt a szerény ibolya és illatos gyöngyvirág is, mint azt az azon korból fennmaradt mésztuffa-lenyomatokból megállapították. A jégár elől azon korban az északi vidékekről és Mpesekről leszorult arkto-alpesi tundra-fauna legtöbb illata (mint a lemming, havasi nyúl, marmota, stb.) a lavas vidékeken utódaikban ma is képviselve van. A énszarvas (Rangifer tarandus) az ősembernek époly kedves és sokfélére használt állata volt, mint ma a lappöldinek. A pleistocén legérdekesebb, már kihalt állatai volak azonban a hatalmas agyarú, óriási szőrös elefánt /agy mammuth (Elephas primigenius) és a szibériai szőrös orrszarvú (Rhinoceros tichorhinus), melyek maradványai Európának csaknem minden részében találhatók. \ diluvium állatai voltak még a havasi rókán (Canis agopus) és farkason (Canis lupus) kívül a barna medve .Ursus arctos), a barlangimedve (Ursus spelaeus), a bariangi oroszlán (Felis spelaea) és a barlangi hiéna (Hyaena spelaea), melyek csontjai a hazai barlangokból elég szép számban kerülnek elő. A steppék állatvilágát a különféle rágcsálók képviselik. Kívülök ott éltek még a tatár antilop (Antilope saiga), a pézsmatulok (Ovibos moschatus), vádló (Equus caballus) és nagy túzok (Otis tarda), melyek hazánk területén is gyakoriak voltak. Erdősebb területen éltek a különféle szarvasok, az óriási szarvas (Cervus megaceros), ősbölény (Bison priscus), őstulok (Bos primigenius), vaddisznó, vadkecske, stb. A pleistocenben hazánk területén kevésbbé előforduló melegégövi állatokat itt nem említem fel. A jelenleg is vadon élő állatfajok legtöbbje a diluviumból maradt ránk. A kihalt ősállatok feltalált maradványaiból a teljes csontvázuk (és elképzelt alakjuk) rekonstruálása nagyobb fejtörést nem okoz. Annál nagyobb probléma azonban a teremtés koronájának, az embernek helyes megismerése azokból az ásatag-csontleletekből, melyek eddig Európa területén oly ritkán és kevés számban kerültek előDarwin feltűnést keltő leszármazási elméletének közzététele óta lázas tevékenységgel kutattak az ősember után és óriási érdeklődéssel fordult a tudós világ az első igazi ősemberi csontmaradvány, az 1856-ban Düsseldorf mellett egy kis mészkőbarlangban talált Neanderthali koponya és egyéb csontleletek felé. A bonni Provinciai Museumban Csontból készült és tokkal ellátott varrótű a bajótt barlangból (¿Magdalénien.)