Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora II

Esztergommegye őskora. 43 kincsként őrzött Neandervölgyi emberi csontmaradványokat, Schaffhausen és Schwalbe beható tudományos vizsgálatai és megállapításai után, a tudós világ egy kihalt emberfajta maradványaiként általánosan elismerte. Az újabb leletek e tudást már teljes meggyőződéssé emelték. Hasonló érdeklődéssel fogadták 1866-ban a gibraltári koponyát és La-Naulette-i emberi állkapcsot is, melyek szintén a diluviumi rétegből kerültek elő. Az ásatag-ősember lázas keresésének idejére esik az esztergommegyei Nagysáp község határában egy agyagos helyen 1871-ben talált emberi koponya és egyéb csontok felszínre kerülése, ami az akkorélt hazai és külföldi tudósok körében nem kis izgalmat keltett, és a lelet körül egész irodalom keletkezett Az ősemberinek vélt csontmaradványokra Brzorád Rezső mogyorósi földbirtokos hívta fel Hantken Miksa neves palaeontológus figyelmét, aki Nagysáp határában egy vízmosásos helyen, 5—6 lábnyi mélységből vette ki a lősztalajból a híressé vált koponyát, emberi felkart, combcsontot és még egy más koponyatöredéket, amelyeket mind egykorúnak vélt a diluviális talajjal. Egyebet akkor nem találtak. Hantken Miksa a leletet a Földtani Társulat 1871. év május 10-én tartott ülésén mutatta be és hírt adott róla a bécsi anthropologusoknak is.

1 Indítványára a társulat tagjai közül többen, Szabó József hírneves geologussal Nagysápra rándultak és ott a helyszínén megállapították, hogy a talaj, melyből a maradványok előkerültek, kétségtelenül diluviális löszréteg, tehát a koponya sem lehet más, mint ősemberi. Luschan Félix anthropologus és Woldrich tanár, az őskor kutatója a Bécsbe felküldött és agyagréteggel még félig bevont koponyának ősemberi voltát kétségbevonták. Luschan szerint a koponya rövidfejű (brachycephal), holott az eddig előkerült diluviális koponyák mind hosszúfejűek (dolichocephal). Feltűnő jelenségnek találja, hogy a varratok össze vannak nőve, sőt némelyiknek nyomát sem lehet feltalálni, pedig a fogakról Ítélve az egyén alig volt 25 éves. Feltűnő az is, hogy az izomtapadási helyek nagyon kifejlettek és a tarkószalag tapadási helye is akként van alkotva, hogy abból egyenes járású emberre kell következtetést vonni. A koponyaűr akkora, mint a mostkoriaké ; Mikrolith pengék a bajóti barlangból (Magdalénien). Term. nagys. 1 Földtani Közlöny 1871. évf. és Mittheilungen der anthr. Ges. in Wien, 1871. 1. 224. 1.