Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Krónikás (sfp): Jánoslovagok temploma és rendháza Esztergom mellett

\ 32 Krónikás. körvonalai. Réthy László meghatározása szerint u. n. bécsi fillérek (bracteák), melyek a XIII. sz. folyamán különösen IV. Béla, V- István és Kún László idejében kerültek forgalomba. A keret és előállítás IV. Béla (1225-1270) bracteáinak típusára vall (C. N. H. I. 14. tábla 274 és 17. tábla 350; P. 50.) 4. Ezüst dinár II. Lajos (1516 — 1526) idejéből. Egyik oldalán négyeit pajzs a magyar csíkokkal és apostoli kettős kereszttel, a dalmát leopárdfőkkel, a cseh oroszlánnal és a lengyel sassal ; körülötte „Ludovicus t R t Ungarie t 1520", a másikon Szűz Mária a Kis Jézussal „Patrona Hungarie" felirattal és K. B. pénzverőjeggyel (C. N. H. II. 23. tábla 306. A.) Ezt a kis pénzt a falromok között találták. Az ásatás színhelyén a kubikusok által félredobált következő vastárgyakat szedtem össze : 1. Hegyben végződő, nyéllyukas kopjacsúcs (15 cm. h., köpüjének fele hiányzik); 2. egy nyélbe szúrható liliomlevél alakú dárdahegy (18 cm. h., pengéje 2'5 cm. sz.) és 3 drb töredék; 3. egy janicsár kés (eredetileg fás nyelével hossza 49 cm., pengéje 3—3'5 cm. sz. ; 4. 7 drb egész vaskés és 6 drb töredék (a kések hossza 10—14 cm., pengéjük 1—2 cm. sz., alsó végük széles vagy hegyben végződő); 5. 3 drb sarkantyú (egy Árpádkori teljes és 2 drb Anjoukori töredék) ; 6. egy teljes lózabla (20 cm. h., két részből és két karikával); 7. egy lópatkó (11 cm. átmérőjű, kisebb fajta ló számára) ; 8. egy négyszögletes vascsatt (6 cm. h., 7 cm. sz.); 9. egy ritka fogú fűrész vagy vastartó töredék (26 cm. h., fogai 2 cm. sz. ; 10. egy ötágú kovácsolt vasvilla (középső ága 20 cm. h.); 11. egy birkanyíró olló (30 cm. h., pengéje 14 cm. h., 2—3 cm. sz.); 12. egy góthikus kapukulcs és kulcslemez (20 cm. h., szakálla 5 cm. h. és sz.) ; 13. két erős kapupánt (30 cm. h., 5 cm. sz.); 14. egy kapcsos, szeges ládapánt (20 cm. h); 15. erős falkapocs (25 cm. h., 2 cm. sz., kapcsa 6 cm. h.) ; 16. egy szigonyos és 10 drb különféle egyenes vasszeg (6—18 cm. h.). Az enyészetnek indult vastárgyak legnagyobb része Árpádkori, a góthikus kapukulcs és két sarkantyútöredék Anjoukori; a kések a XIII —XV. sz.-ból, a janicsárkés a XV. sz. végéről vagy XVI. sz. elejéről való. (Nagy Géza meghatározása.) A sok kő- és téglamaradványokból a következő jellemző példányokat hoztam el megőrzés végett: 1. Két román oszloplábazat, 16 cm. átmérőjű hengeres oszloprésszel Az alsólap (plinthus) felett két 6—6 cm. magas, domborúan és homorúan faragott gyűrű van, melyből az oszloptő emelkedik. 2. Két félköríves (10 cm.) falpillértöredék, a rézsút képzett falmező egy részével, bizonyára a befelé szűkülő portáléból. 3. Két drb 18 cm. és egy drb 10 cm. átmérőjű hengeres oszloptőtöredék; az utóbbi valószínűleg egy félköríves kettős ablak elválasztó oszloppilléréből. 4. Három különböző égetett faltégla. A keskeny tégla (24 cm. h., 11 cm. sz., 6 cm. v.) jellegzetes Árpádkori; a vastagabb (26 cm. h., 137a cm. sz. és 8 cm. v.) későbbkori; a legnagyobb (30 cm. h., 16 cm- sz. 5 cm. v.) római korbeli vörös anyagú, erősen égetett és kormos tégla itt a kemence-talajozáshoz szolgált.