Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Sinka Ferenc Pál: Esztergom vármegye őskora

Esztergommegye őskora. 85 minthogy az eredetét nem tudja : égből esett „menykő"-nek tartja és csodás erőt tulajdonít neki. De régebben maguk a történelemmel foglalkozók sem voltak tisztában az őskori leletek eredetével. Horváth István és iskolája azokban ősmagyar eredetű tárgyakat „opus scythicum"-ot láttak. „A Magyarok bejövetele előtt itt lakó Jász vagy Sarmát nemzetek" emlékeinek tartotta azokat id. Jankovich Miklós is, aki pedig már rendszeres ásatásokat is végeztetett és „Nógrádmegye nevezetes Hársashegyéről és annak aranymíves lakosairól" című értekezését a „Tudományos Gyüjtemény"-ben még 1828-ban, tehát jóval Thomsen nevezetes művének megjelenése előtt közzétette. Jankovichcsal egyidejűleg, de szakszerűbben foglalkozott az ősrégészettel Kubinyi Ferenc, aki a nógrádmegyei Kisterennén végzett ásatásait a „Sas" c. folyóiratban 1833-ban ismertette, és három évtizeden át végzett kutatásainak eredményét, gazdag praehistorikus gyűjteményét a Nemzeti Muzeumnak ajándékozta. Az ősrégészet hivatott művelője és mindhalálig lelkes hive azonban Rómer Flóris volt, aki már 1859-ben megindította az „Archaeologiai Közlemények"-et, 1866-ban az új tudományról már kézikönyvet ad ki,*) 1867-ben a Párisban tartott ősrégészeti kongresszuson a hazai őskort a külföldi szaktudósok előtt ismerteti, 1869-ben pedig elvállalja a Nemzeti Múzeum régiségosztályának vezetését és megalapítja az „Archaeologiai Értesítő" c. szakfolyóiratot. Utána a praehistóriának hazánkban számos hivatott művelője támadt, akik között külföldön is elismert névre tettek szert Pulszky Ferenc, a magyar Nemzeti Muzeumnak egy emberöltőn át volt igazgatója és Hampel József, ugyanazon intézet régiségosztályának nem kevesebb ideig volt vezetője. Az előbbi a magyarországi rézkor, az utóbbi a bronzkor ismertetése által tette nevét európai hírűvé. Az ásatások és őskori leletek után való kutatások az egész országban megindultak. A mult század hatvanas évei végére esik a gazdag szíhalmi, földvári, pilini és magyarádi, a hetvenes évek elejére pedig a csépai, szelevényi, szarvasi és tószegi őskori telepek feltárása és ismertetése. Mikor Rómer Flóris kezdeményezésére, Pulszky Ferenc és Hampel József tevékeny munkájával, 1876. év szeptember 4-én Budapesten a VIII. anthropológiai és ősrégészeti nemzetközi kongresszus összeült, a külföldről összesereglett tudósoknak, kik között a dán Worsaae és a svéd Montelius is jelen voltak, már a praehistorikus leletek bőséges anyaga állott rendelkezésre. A nyolc napig tartott kongresszuson résztvevők egy csoportja Esztergommegyébe is eljött, a bényi és kéméndi földvárak megtekintésére. A nemzetközi kongresszus nagy lendületet adott hazánkban az archaeológiai továbbkutatásoknak és irodalomnak. Budapesten 1880-ban megalakult az „Országos Régészeti és Embertani Társulat", mely a régészet kedvelőinek és művelőinek számát csakhamar megszaporította. A hazai írók között a praehistorikusok egész serege támadt, mint Rónay Jáczint, báró Nyári Jenő, Ortvay Tivadar, Wosinszky Mór, Mihalik József, Lippl Vilmos, Torma Zsófia, Darnay Kálmán, Szendrei János, *) Rómer Flóris és Henszlmann Imre : Műrégészeti Kalauz. Pest, 1866.