Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Sinka Ferenc Pál: Esztergom vármegye őskora

86 Sinka Ferenc Pél Lehóczky Tivadar, dr. Posta Béla, Majláth Béla, ifj. Kubinyi Miklós, Bella Lajos, dr. Jósa András, Milekker Bódog, Téglás Gábor, br. Miske Kálmán, dr. Sőtér Ágost, Cziráky Gyula, Dudás Gyula, dr. Récsey Viktor, Orosz Endre, br. Nyáry Albert, dr. Márton Lajos, Tömörkény István és mások, hogy csak a régebbieket említsem, akik az ország egy-egy vidékén végzett önálló kutatásaik eredményét ismertették. A régibb és ujabb kutatók az „Országos Magyar Régészeti Társulatiban tömörülve jelentős „Évkönyvek"-ben számolnak be tevékenységükről. Esztergomban is korán megnyilvánult az érdeklődés a régészeti dolgok iránt. Rómer Flóris hatása alatt Ferenczy Jákó bencés főgimnáziumi igazgató kezdeményezésére városunkban 1875. február 22-én Muzeum-egylet alakult, mely egy régészeti muzeum felállítását tűzte ki célul. A muzeum számára Rényi Rezső ügyvéd és író nyomban felajánlotta ajándékul értékes éremgyűjteményét. A következő évben Ferenczy Jákó nyugalomba vonult; a Muzeum-egylet élete sem terjedt tovább a megalakulásnál. Esztergommegye őskorával eddig kevesen foglalkoztak, Récsey Viktor bencés tanár ismertetett több őskori emléket Esztergom vidékéről.*) Kivüle még Némethy Lajos esperes, az esztergomi muzeum őre emlékezett meg röviden a megye őskoráról.**) Ugyancsak Récsey Viktor és Némethy Lajos buzgólkodására alakult meg 1895. év febr. 3-án az „Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat", mely immár 30 éves múltra tekint vissza. A társulat fenállása óta sok lelet vált ismeretessé és muzeum is létesült. Jelen értekezésemben megkísérlem a megye őskoráról, az eddig ismert leletek és adatok alapján, egy összefoglaló képet nyújtani, hogy ez mintegy alapul és útmutatásul szolgáljon a további kutatásokhoz. Mielőtt erre rátérnék, ismernünk kell Esztergom vármegye területét. I. A vármegye területe. Esztergom vármegye területe, kedvező hegy- és vízrajzi viszonyainál fogva, minden időben alkalmas helyül kínálkozott az emberek letelepülésére. A megye északi fele nagyobbrészt síkság, azt a Barsmegyéből leágazó Velka-Polai hegyek dombsorozatos nyúlványai csak kis részben borítják. A déli felét a magyar Középhegységhez tartozó Pilis—Gete— Gerecse hegycsoportok ágai csaknem egészben elfoglalják. Az egész megye területét a nyugatról keletnek tartó Duna derékban folyja át és osztja csaknem egyenlő két részre. A megye észak-keleti szélét egydarabon a Garam szeli át, és Párkány alatt ömlik a Dunába. Minthogy az emberek letelepülésénél a hegyek és vizek már az őskorban is nagy szerepet játszottak, foglalkoznunk kell a vármegye *) Archeológiai Értesítő 1892. évf. XIII. k. 342 -346- 1, és az esztergomi főgimnázium 1892. évi Értesítője. — Néhány kiváló emlék Esztergom vidékéről. Számos cinkografiai képpel. Budapest, 1892. **) Dr. Borovszky Samu: Esztergom vármegye monográfiája. 177—179. 1.