Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Sántha József: Esztergom városrészeinek egyesítése

68 Dr. Sántha József között, hanem hatásköre is kiterjedt bizonyos tekintetben reájuk. így a megyefőnök a rendeleteit nem közvetlenül, vagy a járási főszolgabíró útján adja le nekik, hanem a kir. város főpolgármestere útján (bár a felhasznált okmányok közt találtunk egy oly esetre, hogy a megyefőnök rendeletét a járási főszolgabíró közvetíti Vízivároshoz, nem pedig a főpolgármester). Máskor viszont véleményadó szerv volt a kir. város a megyefőnök előtt a községek ügyeire nézve. Az 1853. aug. ll.-iki tanácsülési jegyzőkönyv említi, hogy Jagasits véleményt kér a tanácstól, midőn az izraeliták a szenttamási házaik leköiésével nyolcvan részvényt akarnak kibocsájtani. A legszorosabb volt az egyesítés az adóügyek tekintetében. Már fenntebb tárgyaltuk, Vizíváros mily éleshangú felterjesztéssel élt amiatt, hogy a bor- és húsfogyasztási adók bérlete tárgyában létrejött egyezséget az ő jegyzőjével és birájával is aláíratták egy közös gyűlésen. 1851. márc. 21.-én Kovács Gábor fogy. adóbiztos vezetése mellett a fogyasztási adók ügyében közös közgyűlés tartatik. Ugyanezen év október 3-án hasonlókép fogy. adó ügyben újabb közös gyűlés van. Az adóügyekben tartott ilyen közös közgyűlésekkel ismételten találkozunk. (1853. okt. 30-, nov. 3., nov. 10., stbj. Később az adóügyek tekintetéből való egyesítés még szorosabb lesz. Az 1853. nov. 17,-iki tanácsülési jegyzőkönyv szerint Gróf Almássy orsz. pénzügyigazgató a borfogyasztási adó ügyében az egyesült városokhoz intéz rendeletet, nem pedig a kir. városhoz s a községekhez külön. Az 1855. aug- 14,-iki jegyzőkönyv szerint pedig a pénzügyigazgatóság a lakbéradó fizetéséről szóló rendeleteket a kir. városnak adja le azzal, hogy azt a községekben is hajtsa végre. 1854. jan. 19-én kimondja a kir. város, hogy a szentgyörgymezőieket, mint helybelieket a vám alól mentesíti. Ez a határozat már bizonysága annak, hogy a város az egyesítéstől nemhogy anyagi előnyt nem várt, hanem kész volt eddigi jövedelmeiről is lemondani, csakhogy magához kapcsolja a társított községeket. Az iskolaügyek egységesítésére vall a cs. és kir. megyehatóságnak az 1855. szept- 5.-i tanácsülésen tárgyalt azon rendelete, mely a felállítandó reáliskola költségeinek részbeni viselésére aránylagosan a községeket is kötelezi. 1855. jún. 10.-én a polgármester elnöklete alatt közös szépítési bizottság alakíttatik. A katona állítás és beszállásolás rendezését célzó intézkedésekkel ismételten találkozunk az 1850 —60-as évek jegyzőkönyveiben. Egyéb tekintetekben, ha csak a polgármester esetről-esetre külön rendelkezést nem kapott, a községek önállóan intézkedtek megtartották a maguk közgyűléseit, külön tisztviselői karuk volt; a megyefőnökséggel s más hatóságokkal közvetlenül leveleztek —, szóval ha papíron nem is, a valóságban azonban az ügyek jó részében megtartották függetlenségüket s noha az egyesítés el volt rendelve, sőt in thesi, végre is volt hajtva, a községek még is élték a maguk (legalább is sok tekintetben) önálló életét. Mielőtt az 1850-es évek egyesítési munkálatairól szóló ismertetésünket befejeznénk, még arra akarunk rámutatni, hogy az akkori kormányzat a kir. város jogaiból is sokat elkobzott anélkül, hogy helyükbe