Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Sántha József: Esztergom városrészeinek egyesítése

Esztergom városrészeinek egyesítése. 69 a tényleges egyesítést tudta volna nyújtani. így a kir. biztos, a megyefőnök összeiratja a teljes városi vagyont, hogy abból tudta nélkül elidegeníteni ne lehessen, holott azelőtt a kir. város nem tartozott vagyoni tekintetben az alispán (a megyefőnök megfelelője) ellenőrzése alá. Magához vonja a tisztviselők kinevezésének jogát s a meglevőket is ő erősíti meg. Az illetményeket hasonlóképen a megyefőnök állapítja meg ; szabályozza saját hatáskörben a városi legelőn való legeltetési jogot; illetőségi, szegényügyekben, továbbá — mint fentebb már láttuk — adóügyekben is ad ki rendelkezéseket stb. Szóval az önkényuralom alatti egyesítésnek nem örülhetett a kir. város, mert nem jelentette a tényleges egyesítést, viszont jogainak megcsorbításával volt kapcsolatos ; de nem örültek annak a községek sem, melyek viszonönállóságuk teljes elvesztése ellen küzdöttek. De azt se mondhatjuk, hogy az 50-es évek egyesítése valami sikerült közigazgatási aktus lett volna; nem volt meg benne a céltudatosság, a rendszer, a koncepció; nem állapítja meg pontosan az egyesítés terjedelmét; nem jelöli meg szorosan az eljárni hivatott hatóságokat, úgy hogy a felettes hatóságok — miként az rendeleteikből kivehető — maguk is sokszor bizonytalanságban vannak; vagyis csupán fél munka volt, melyet a 10 év alatti módosítás, toldás-foldás sem tudott tökéletessé tenni és befejezni. Az egyesítés ilyen félig-meddig végrehajtott stádiumában érkezett el az alkotmányosság helyreállításának ideje. Amily örömmel fogadta az elnyomatás,hosszú tizenkét éve után az egész ország az októberi diplomát s a februári pátenst, ép oly örömet keltett az városunkban is. Esztergomban a kir. város volt az, mely az egyesítés munkája nyomán a Bach-rendszernek valamit köszönhetett, mégis nagy fellélegzéssel fogadta a szebb idők virradtát az ősi kir. város is. 1861. január hó 10-én, immár ismét törvényhatósági jogának érintetlen birtokában, közgyűlésre jön össze s a legelső aktusa, hogy tisztviselői működésének törvényes alapot kíván adni. Az első tisztújítását Meszéna János elnöklete alatt tartja. „Midőn — úgymond az elnök — tizenkét évi nehéz küzdelmek után ezen város közönségét ősi alkotmányos jogainak gyakorlatára, kizárólag pedig az alkotmányos jogok legnemesbikének, vagyis az önszervezés és önkormányzat jogának életbeléptetésére az 1848-i törvény alapján egybegyűlve, szemlélem, áldom a Gondviselést, hogy e napot reánk virrasztá . . . Egyszersmind Ígérem, miként mai eljárásomban és elnöki jogaim gyakorlatában nekem tisztán és egyedül az 1848-i törvény szolgáland zsinórmértékül." A még 1848-ban megválasztott tisztviselők az elnöki megnyitás után tisztségeiket visszaadják a közgyűlésnek, s a képviselőtestület oly hosszú szünet és jogai gyakorlásától való kényszerű tartózkodás után megejti az első tisztújítást. Folytatja eljárását a január 15-én tartott közgyűlésében, midőn megválasztja a város polgáraiból a választott jogú képviselőtestületi tagokat. Ezzel megtörtént az önkényuralom közigazgatási rendszerének eltakarítása ; a törvényes alapokon álló tisztikar és képviselőtestület csupán az 1848-i törvényeket tartja szem előtt eljárásában és természetesen semmisnek tekinti azt az egyesítést, melyet pedig — miként az előzőkben láttuk — annak idején a kir. város kezdeményezett a megyefőnökség s a pestbudai ker. kormánybiztosság útján. Minthogy