Esztergom Évlapjai 1925

Rövid közlemények - Einczinger Ferenc: Szent Tamás-hegy nevezetessége

100 Rövid közlemények. A török dúlás vájta sebek csak lassan hegedtek be, mert a rá következő kuruc-labanc, majd császári korszak, telve viszálykodással, mindenben akadályozta a békés megszilárdulást. Az esztergomi vár egyidejig még mint ilyen szerepel. Központjában állott a Ferucci Endre szobrász által erdődi Bakócz Tamás rendeletére a XVI. század elején emelt Bakócz-kápolna. Művészi értékét még a különben érzéketlen török is méltatván, fennhagyta azt és mecset gyanánt használta. A város történetében új fordulatot teremtett az 1802. évi országgyűlés, melynek határozatából az érseki szék és a káptalan ismét visszakerült Esztergomba. Rudnay Sándor érsek 1820-ban költözködött ide Nagyszombatból és nagy terve kivitele érdekében a Mária Terézia által 1771-ben Szent István király tiszteletére emelt templomot és a vár külső erődítéseit lebontatván, miután a vártér árkait betömette, talaját elegyengettette, 1822. évben nagy ünnepség keretében helyezte el a mai bazilika alapkövét. Khünel Pál, a tervező építész ez alkalommal helyezte át a Bakócz-kápolnát mai helyére, mert eredetileg 13 méterrel magasabban a délnyugat felé eső dombon állott és a régi Árpádkori székesegyház tartozéka volt. Ez áthelyezéssel kapcsolatban a dombon állott Kálvária szobor-csoport talaja is lehordatván, annak a várban újból való felállítását Rudnay nagyszabású eredeti terve akadályozta, és igy a kereszt és szobrai használaton kívül helyeztettek. A Bakács-kápolna előtt állott nagyméretű és artisztikus szempontból értékes, de annak idején nem kellőleg méltányolt szobor-csoport azonban nem sokáig hevert felállíttatlanul. Műértő szem a romokban hevert értékben is felfedezte azok kiváló művészi becsét és megmentette azokat az elkallódástól. Benyovszky János nagyprépost, c. püspök (szül. Benyovban 1756., esztergomi kanonok lett 1807.) ugyanis Szenttamáson a hegytető legkiemelkedettebb, város felőli részén 1823. évben az elesett keresztény hősök emlékére szerény kápolnát emeltetett, azon rendeltetéssel, hogy őt oda temessék el. 1827-ben aug. 25-én elhalálozván, e kívánsága teljesíttetett is. E kis kápolna felállítása és az arra kiválóan alkalmas hely indította Jordánszky Elek püspököt arra, hogy e kápolnához vezető útat kálváriává alakíttatta át. A nyugodt ívben, hegynek kanyarodó út mentén státiókat emeltetett, a hegytetőn pedig a kápolna előtti terraszra felállíttatta a várhegyről ide átszállított kálvária-kereszteket, a hozzá tartozó szobor-csoporttal. A tudós Jordánszky püspök korának egyik kiváló írója volt. Született Kassán 1765- szeptember 15-én, meghalt Esztergomban 1840 február 15-én. Mint esztergomi áldozópap több állásban működött; 1816-ban kanonok, 1827-ben nagyszombati vikárius, majd felszentelt tinnini püspök és protonotárius lett. Irodalmi munkássága mellett főként arról lett híressé, hogy róla kapta nevét egyik legnagyobb és legbecsesebb ős-nyelvemlékünk a „Jordánszky Codex", mely az esztergomi főegyházmegyei bibliotheka egyik féltett ritkasága, s melynek első két lapját a Nemzeti Muzeum őrzi. A mi szempontunkból pedig kegyelettel azért emlékezünk meg róla, mert ő vált jó érzékkel megmentő-