Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Kemény Miklós: Esztergom város címere és pecsétje

Esztergom város címere és pecsétje. 79 (a címer ugyanis mindig bizonyos kiváltságnak a jele) és birtokaikat. Kiviláglik ez azon 1326. dec. 26-án Visegrádon kelt oklevélből, mely­lyel Károly Róbert Kovácsi nevű birtokát Esztergomnak adományozza : „Cum in multitudine plebis robur Regum et glória adtendatur, et ad­crescat, merito regalis adinvenit sublimitas, ut populus sibi fines nu­mero et viribus augeat." Városunk legrégibb pecsétjét, Pray állítása szerint, szintén Károly Róbert király adományozta, bár a „Latinorum" szó a pecsét köriratá­ban a XII. századra enged következtetni. Esztergom, ugyanis, a tatár-járásig több néposztályból állt: a ki­rályi udvar személyzetén, a várnépen kívül jelentékeny számban vol­tak idegenből letelepültek, a németek és olaszok, mely utóbbiak (több­nyire kereskedők) külön városrészben laktak (Villa Latinorum) és kü­lön kiváltságokat élveztek, ami a pecsétjükön is kifejezést nyert. A város eme legrégibb pecsétje kettős alakú. Esztergom város legrégibb (kettős) pecsétje. A pecsét egyik oldalán „Sigillum Latinorum Civitatis Strigonien­sis" köriratban, kék alapon, zöldelő hegyorom felett régi alkotású tor­nyos vár van, védelemre készen bezárt ablakokkal és kapukkal. A várfalon belül díszes emeletes palota látszik. A pecsét másik oldalán ugyancsak kék alapon a régi magyar címer látható. Felirata : „Secre­tum Latinorum Civitatis Strigoniensis." Ez a pecsét későbben, valószínűleg a Mohácsot követő időkben el­veszett. Városunkban 1543 óta a török bég parancsnokolt. Hogy a törö­köknél abban az időben létezett-e valamilyen hivatal, mely maradandó dolgokat hagyott volna s ezekről okmányok tanúskodnának, kétséges. De föltéve, hogy úgy volt, a hivatalfőnök bizonyára a saját török min­tázatú pecsétjével látta el az okmányt. A defterdárok egyébként írás­beli parancs nélkül is szigorúan teljesítették kötelességüket: az adószedést. Esztergom a török uralom alatt siralmas állapotban volt. A vá­ros kiváltságai sutba dobva ; a szép paloták és házak lezüllött álla­potban ; az utcák és terek piszkosak; a lakosság nagy része elmene­külve, hontalanul bolyong a meg nem szállott magyar részeken ; a régi lakosság helyén a letelepült rácok, kik rabszolgalánchoz már hoz­zászoktak : ez Esztergom képe a török alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom