Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Sántha József: Esztergom városrészeinek egyesítése

Esztergom városrészeinek egyesítése. 61 Később az eredetileg bizonyára csak a Várhegy körül elterülő város, mely mint a király székvárosa s hadászati szempontból egyébként is kiváló fontosságú hely, a lakosságra, de kivált az iparűző idegenekre, mint minden város alapításának s fejlődésének egyik legfőbb tényezőjére, nagy vonzó erővel volt —, egyre terjeszkedett s az idők folyamán bekövetkezett az, hogy vagy a harctér eseményei, a királyi adományozások s a földesúri jogok következtében az eredetileg egységes város részekre szakadt, vagy — amire az általános városfejlődéstani elvek szerint kisebb a valószínűség — az anyaváros mellett — hovatovább határaiban is teljesen összenőve — önálló községek keletkeztek. Mindezt azonban csak hozzávetőleg említettük, minthogy a város közigazgatási szervezetének a legősibb időktől való felkutatása hosszú forrástanulmányt kiván, miket pedig ezúttal maga a tényleges egyesítés ténye, tehát az 1895.-i egyesülés előkészítő munkálatai, beleértve a XIX. század elején és középtáján lejátszódott eseményeket is, érdekelnek kiváltkép. Annyi bizonyos, hogy az 1699,-i, valamint az 1712. évi adóöszszeirások, nemkülönben az 1732. és 1755. egyházlátogatási jegyzőkönyvek Vízivárost, Szenttamást és Szentgyörgymezőt a kir. várostól már elkülönítve veszik fel s velük külön foglalkoznak. Ekkor tehát már kétségtelenül meg volt a közigazgatási különállás, de meg volt már az a törekvés is, hogy a kir. város s a szomszédos falvak egyesíttessenek. így nem is szólva arról, hogy a különböző katonai-, adó- és földesúri terhek, melyek mások voltak a kir. városban, mint a községekben, a nehezebb helyzetben lévők vágyódását idézték elő a könynyebb sorban lévők iránt —, különösképen nagy ható erővel volt az az erőviszony, mely a városnak a török uralom alól való felszabadulása után kialakult. A Vár ugyanis, valamint a vele katonailag szorosan összefüggő Víziváros katonai hatóság alá tartozott; a várparancsnok pedig a fegyveres erő birtokában nem akarta elismerni a káptalannak, valamint az érsekségnek a Szenttamáson, Vízivároson és Szentgyörgymezőn gyakorolt jogait, főként a regálékat, melyek tartalma anyagi jelentőségű volt. A városparancsnokok mellett egy idő tájt Bottyán János is sok kellemetlenséget okozott s erőszakosságot gyakorolt, úgy, hogy velük szemben a négy részre oszlott közigazgatási hatalom nem tudott kellő erőt felmutatni. A békésebb idők beálltával az ellentétek enyhülnek s az egyesülésre való törekvés nem nyer különösebb megnyilatkozást. Az 1848. év azonban, mely az ezeréves rendi Magyarországot szinte napok alatt modern szerkezetű nemzeti állammá alakította, Esztergom és testvérközségei helyzetén is nagy változást idéz elő. A kir. város 1848. évi közgyűlési jegyzőkönyvében olvassuk ugyanis, hogy a május 23,-i képviselőtestületi ülés tudomásul veszi a szab. kir. városnak Szenttamás, Víziváros és Szentgyörgymező községekkel az 1848. V. tc. 5- §-a alapján országgyűlési képviselőválasztás tekintetében való egyesítését, egyben a kir. város képviselőtestülete a választók összeírásához megválasztja a maga kiküldötteit, a szomszéd községek részéről pedig ezen eljáráshoz a lelkészeket, bírákat, jegyzőket s az általuk maguk mellé veendő esküdteket egyszerűen meghívja, vagyis maga állapítván meg, ha nem is névszerint, de az állás megjelölésével a társközségek