Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Sántha József: Esztergom városrészeinek egyesítése

62 Dr. Sántha József összeiróit, a maga hatáskörét bizonyos fokig reájuk kiterjeszti s külön is kimondja, hogy a képviselőválasztás szempontjából a községek nem tartoznak többé a megye hatósága alá. Hogy pedig Esztergom szab. kir. város az 1848. évi V- tc-et — azon túlmenőleg — mint az egyesítést kimondó törvényt fogta fel, arra nézve ugyancsak a jelzett napi képviselőtestületi közgyűlés egy másik félreérthetlen határozatot is hozott. A városi tisztújítási választók összeírására alakított küldöttség ugyanis kérdést intéz, vájjon mint tulajdonképen 12.000 lélekszámon aluli városban, tehát kis városban 80 választó irassék-e össze, a vagy mint középvárosban, 82 fő ? A közgyűlés kimondja, hogy mivel a város a követválasztásokra nézve a szomszéd érseki és mezővárosokkal az 1848. V. tc- által már összekapcsoltatott, ennélfogva lakosainak száma a 12.000-en felül van, úgy hogy középváros s igy 82 tisztújítási választó irandó össze, vagyis magát a szomszéd községekkel már képviselőválasztáson túlmenőleg is egyesítettnek tartja. Végül ugyanezen közgyűlés kimondja azt is, hogy a szomszédos érsek- és mezővárosok a tisztújításra is meghívandók- Takács István polgármester ezen közgyűlési határozat alapján a május 24,-i tisztújító közgyűlésre az említett községeket csakugyan meghívja, hogy azonazok a tisztújításban valóban aktiv részt vettek-e, avagy csak mint hallgatóság voltak-e jelen, nem tudjuk, mivel az 1848.-Í közgyűlési jegyzőkönyv második kötete nem volt rendelkezésünkre. A felhozott adatokból megállapítható tehát, hogy a kir. város az 1848,-i V. tc.-et úgy értelmezte, hogy az nem csupán az országgyűlési követválasztások szempontjából rendelte el az egyesülést, hanem egyéb önkormányzati tekintetekben is és készséggel ragadta meg az alkalmat, hogy a hivatkozott törvény kiterjesztő értelmezésével a testvérközségeket magához közelebb vonja. De a szabadságharc letörése s vele a nemzeti törekvések elhalványulása s a vívmányok időszakos bukása megállította útjában ezt a természetes fejlődést, mely hova-tovább a tényleges egyesülést eredményezte volna. Amit eddig a polgárság egyöntetű lelkesedéssel fogadott, az ellen, midőn a Bach-rendszer erőszakkal akarja megvalósítani, a legnagyobb erőfeszítéssel küzd. 1848-ban hajlandók voltak a törvénybe többet belemagyarázni, mint az valóban mondott; az 50-es években kétségbeesetten harcolnak az ellen, mit a kormány parancsszóval elrendel. Azt a kitartó polémiát, mely az elnyomatás idején az egyesítés ellen folyik, nem tudjuk másként megmagyarázni, minthogy abban a törvénytelen uralom iránti ellenszegülés gondolata vegyült; legfeljebb még egy momentumot fűzhetünk hozzá : bizonyos hiúsági kérdés is lehetett az egyesítés elleni küzdelem egyik hatóereje, mert Víziváros ismételten szemrehányást tesz felterjesztéseiben a királyi város ellen, hogy az egyesítési akciót a községek előzetes megkérdezése nélkül kezdte. Ám az önkényuralom nem ismert kíméletet s amit a közigazgatás szervezésénél célszerűnek tartott, ha békésen nem tudta, megvalósította erőszakkal, s a küzdelemnek legfeljebb csak annyi eredménye volt, hogy az egyesítés mikénti megoldását módosította esetrőlesetre. Maga a gondolat — úgy látszik — a kir. várostól eredt. Víziváros közönsége ugyanis Jagasits Sándor kir. biztos, megyefőnök-