Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Karcsay Miklós: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyesített vármegyék az 1924. évben

Komárom és Esztergom közig, egyelőre egyesített vármegyék az 1924. évben. 51 Esztergom vármegyében a helyzet egészen más volt. A vármegye, szétdarabolása előtt is területileg az ország legkisebb vármegyéje volt, a trianoni békeszerződés folytén elvesztette területének nagyobbik felét és 23 községre és egy teljesen elszigetelt helyzetbe jutott városra zsugorodott össze. Az elvesztett terület szolgáltatta Esztergom piacának a gazdasági termékeket, viszont az volt a város ipari termékeinek fogyasztója is. A megmaradt részek aránylag csekély és minőségileg is sokkal roszszabb termő területei a város piaci szükségleteit ellátni annyival kevésbé sem voltak képesek, miután azoknak termékeit a várost sűrűn környező nagy bányatelepek és iparvállalatok, sőt részben a nem nagy távolságra fekvő főváros is felszívták. A Duna-balparti részek elvesztésével elvesztette a vármegye és a város fő vasúti közlekedési vonalát is, és a világforgalomba való bekapcsolódását csupán a budapest—esztergom— almásfüzitői vicinális vasúti vonalon és a hónapokig nem használható dunai vonalon érhette el. Ilyen körülmények között kétségtelen, hogy sem a vármegye, sem a város abban a helyzetben, melybe a trianoni békeszerződés juttatta, sokáig nem tarthatta fenn magát. Midkettőre létkérdést képezett ennek az állapotnak megváltoztatásaA csonka vármegyék problémájának felmerülésekor tehát Esztergom vármegye egészen más helyzettel állott szemben, mint Komárom vármegye közönsége és igy szükségkép más álláspontra is kellett helyezkednie. A megoldást a vármegye intéző körei olykép tervezték és kísérelték meg, hogy a csonka vármegye Pest vármegye pilisi járásával és Komárom vármegyének a vármegye területébe beszögelő és különben is Esztergom felé gravitáló Gyermely, Szomor, Héreg és Tarján községeivel egészíttessék ki. Majd tapasztalva az ezen terv kivitele ellen főleg Pest vármegye mereven elutasító álláspontja folytán felmerült akadályokat, abban az irányban működtek, hogy Hont vármegyének megmaradt részei csatoltassanak Esztergom vármegyéhez. Attól a tervtől azonban, hogy a vármegye Komárom vármegyével egyesíttessék, maguk a vármegye intéző körei és közönségének, lehet mondani, legnagyobb és legszámottevőbb része kezdettől fogva idegenkedtek nemcsak azért, mert a terv keresztül vitele esetén a kétszer akkora Komárom vármegye által magukat majorizálva látták, hanem mert ők is azon a nézetben voltak, hogy a két vármegye földrajzi helyzete és kedvezőtlen közlekedési kapcsolata szinte kizárják, hogy azok egy jól adminisztrálható közigazgatási egységet képezzenek. A vármegye által inaugurált megoldási tervek azonban el nem fogadtatván, a fentebb vázolt kényszer helyzet hatása alatt, jobb meggyőződésük ellenére sem foglalhattak nyíltan állást az egyesítési terv ellen. * * * Vizsgálva a két vármegye egyesítésének történelmi előzményeit azt látjuk, hogy egy ízben, II. József uralkodása alatt habár csak rövid ideig is, a két vármegye már volt egyesítve. 4*