Esztergom Évlapjai 1925

Társulati ügyek - Dr. Walter Gyula és dr. Balogh Albin: Társulatunk múltja

Társulati ügyek. 131 Átellenében emelkedik az Ákos-hegy. Lábánál épült a terjedelmes Ákos-palota, melyet a mult század 80-as éveiben Knauz Nándor fedezett fel, a nagy Domonkosrendű-kolostorral együtt, amely közeli szomszédságában virágzott. A nevezetes középkori régiség, melyet élénk érdeklődéssel tanulmányozott annak idején Hampel József, felszínre jutott ugyan, de újból eltűnt, mert a romok felületét hatalmába ejtette ismét a dús természet, amely örök megújhodásában kevés érzéket tanúsít a régiségek iránt. A társulat egyik legszebb és legszorosabb kötelessége lesz intézkedéseket tenni, hogy a középkor e maradványának emléke végleg homályba ne merüljön. Régóta foglalkozik a társulat az eszmével, hogy felkutatja a második honalapító IV. Béla király sirját, mely minden valószínűség szerint a szt. Ferencrendi zárda körül húzódó uttestek mélyén rejtőzik. Nagyobb méretű ásatások foganasosítása iránt azonban a jelen mostoha viszonyok között alig lehet reményt táplálni. Meg kell a társulatnak egyelőre elégednie azzal, hogy nagylelkű adakozásokból gyűjteményét növeli, muzeumát gazdagítja. Midőn e munkához a m. t. közönség szives érdeklődését és támogatását kérem, forró köszönetemet nyilvánítom dr. Molnár Szulpic igazgató úrnak, továbbá Sinka Ferenc, dr. Balogh Albin és Einczinger Ferenc uraknak, akik a szünetelés tartalma alatt a társulat ügyei és főleg a muzeum megmentése érdekében rendkívül sokat fáradoztak. Azon kedves reményben, hogy a társulat új korszakát eredményekben gazdag tevékenység fogja jellemezni, tiszteletteljes üdvözletem kifejezése mellett a gyűlést megnyitom." A lelkes éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után dr. Balogh Albin bencéstanár titkári jelentése következett, melyben visszapillantást vet a társulat egész múltjára. A tartalmas jelentés szószerint a következő : „Mélyen Tisztelt Közgyűlés! „Ha a föld Isten kalapja, hazánk — természetesen az integer Nagymagyarország — a bokréta rajta." Ez a kedves és ma oly fájó kis nóta jutott eszembe, amikor hazánk és benne Esztergom múltjáról kezdtem írni. Nagy igazságot fejez ki ez a kis nóta. Prózai szavakkal azt jelenti, hogy a Kárpátok övezte nagy medence Európa közepén, Nyugat és Kelet, Dél és Észak átjáró kapujában és mégis hatalmas sziklabástyákkal védve, ellátva mindazzal, ami szükséges az életre, dúslakodva minden kincsben, mit a természet gazdag bőkezűségében adhatott: ideális települési hely volt mindenkor az ember és az emberi művelődés számára. És valóban, ahol hazánkban csak egy kissé rendszeresen hozzáfogtak a régmúlt emlékeinek felkutatásához, bőséges sorozatát találták az ember életnyilvánulásainak, közszükségleti, művelődési és művészi alkotásainak megszakítás nélkül, a legmesszebb múlttól, a történelem előtti kőkorszaktól a jelenkorig. Tolnában Wosinszky ásatásai, Veszprém, Vas, Zala, Sopron, Győr s újabban Erdély és Borsod, Kolozsvár, Kassa, Szeged stb. hatalmas muzeumokat töltöttek meg a megyéjük területén talált emlékekből, nem is említve a számos fővárosi muzeumot s a bécsi muzeumok hazai származású gazdag kincseit. Pedig Esztergom város és vármegye még ezek között is ha nem is a legelső, de az elsők között lehet. 9*