Esztergom Évlapjai 1925

Társulati ügyek - Sinka Ferenc Pál: Esztergom Évlapjai (Teendőink)

124 Társulati ügyek. gadni az ünneplő hivők nagy tömegét. A jubiláris nagymise utón a bibornok-érsek magas szine elé járult az egész város közönsége : hatóságok, testületek, egyesületek, hogy üdvözlő szavakkal, ékes feliratokkal és értékes emléktárgyak átnyüjtásával adjanak kifejezést hódoló tiszteletüknek és örömüknek. A jubileum az „Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társu" lat"-ot is közelebbről érintette, mert őeminenciájában a társulatunknak nemcsak legfőbb díszét, hanem egyik legrégibb tagját is tisztelhetjük. Kerestük tehát mi is az alkalmas módot, mellyel a ritka jubileumot hozzá méltóan megünnepelhessük. Választmányunk mult év október 18-án tartott ülésében a múzeumigazgató indítványára egyhangúlag hozta meg határozatát, hogy a jubileum alkalmából a társulat fennállásának 30 éves fordulóján, vagyis 1925. év február 2-án díszkögyűlést tart, melynek keretében Öeminenciája előtt hódolatának és nagyrabecsülésének azáltal is kifejezést ad, hogy aranymiséje maradandó emlékeként megalapítja és megindítja a társulat közlönyét, az „Esztergom Évlapjai"-t, ami immár valóra válván, a folyóirat első száma ünnepi tartalommal előttünk fekszik. Társulatunk dr. Récsey Viktor bencéstanár kezdeményezésére és a nagynevű történettudós, dr. Knauz Nándor c. püspök felhívására 30 évvel ezelőtt még 1894-ben kezdett szervezkedni, de a jóváhagyott alapszabályok alapján 1895. év február 3-án tartotta alakuló közgyűlését. Céljául az Esztergom és vidékén lévő régiségek felkutatásán és muzeumba való összegyűjtésén kivül a történelmi kutatást is maga elé tűzte, Esztergom megye és város monográfiájának előkészítéséhez és megírásához. Mindkét feladat az adatgyűjtés és történetírás szempontjából egyaránt fontossággal bír. Ha visszatekintünk a társulat 30 éves múltjára, látunk az életében fényes napokat, de találunk oly időszakokat is, amikor magáról éveken át életjelt nem adott, tagjainak száma is egyre fogyott és újból való megalakítása vált szükségessé. Működése, tevékenysége mindig a társulat egyes tagjainak ambiciózus munkásságához volt kötve. Legtevékenyebb élete volt a megalakulást követő években 1896"tól 1900-ig, amikor Pór Antal prelátus-kanonok, történetíró szellemi vezetése mellett, Némethy Lajos vízivárosi esperes-plébános, muzeumőr és Rózsa Vitái bencéstanár főtitkár buzgólkodására, egymásután jelentek meg a társulat kiadványai: az „Évkönyvek" tartalmas értekezésekkel, továbbá dr. Feichtinger Sándor városi főorvos és kiváló botanikus munkája „Esztergommegye és környéke flórájá"-ról, dr. Walter Gyula társulati igazgató emlékbeszéde dr. Knauz Nándor, a társulat első elnöke fölött, végül Némethy Lajosnak „Emléklapok Esztergom múltjából" és „Miként jutott 1543-ban Esztergom árulással török kézbe" c. alatt a török hódoltságról írt könyvei, melyek maradandó becsüknél fogva méltán kiérdemelték a hozzáértők elismerését és bizonyságot adtak a társulat életképességéről. Azóta a társulat irodalmi tevékenysége szünetel, több kiadványa nem jelent meg. Több évi szünetelés után az 1913-ban ujjáalakult társulat a meglévő régiségekből, melyek nagyrészét Némethy Lajos muzeumőr gyűjtötte össze és mentette meg az utókornak, egy nyilvános jellegű mu-