Esztergom Évlapjai 1925

Társulati ügyek - Sinka Ferenc Pál: Esztergom Évlapjai (Teendőink)

125 Társulati ügyek. zeumnak berendezését tűzte ki célul. A cél csakhamar megvalósult, a muzeum 1914. év január 6-án megnyílt és a közönség számára is hozzáférhetővé lett téve. Azóta az egyre gyarapodik, virágzik úgy, hogy a rendelkezésre álló bérelt helyiségek a régiségek befogadására szűknek bizonyultak és azok számára más alkalmas helyiség keresése, esetleg újnak építése vált szükségessé. Az ily irányban megindult mozgalom, dr. Balogh Albin főtitkár buzgólkodására, a közel jövőben már meghozza a kívánt eredményt, a muzeum állandó otthonhoz jut, ahol nemcsak a régiségtár, hanem a városi könyvtár is elhelyezést fognak találni. A muzeumnak új otthonába való átköltöztetése és berendezése mindenesetre fáradságos munkát fog adni, de ez nem akadályozhatja meg azt, hogy a társulat másik főcéljának, a történetkutatásnak is ne éljen. Pór Antal prelátus-kanonok annak idején történetírói érzékkel és szülővárosa iránt érzett meleg szeretettel karolta fel a társulatnak maga elé tűzött célját, Esztergom város és vármegye nagy monográfiájának megírását. A társulatnak 1896. év január 26-án tartott közgyűlésén nagy ambícióval buzdított az eszme mellett. „A munka nagy, úgymond, de a szakember kevés ; tehát adatgyűjtőkre van szükség. Egy kis jóakarat, egy kis lelkesedés mellett mindenki résztvehet a munkában." És dicséretükre legyen a társulat akkori tagjainak, hogy Pór Antal felhívásán fellelkesülve, számosan jelentkeztek a mű egy-egy fejezetének megírására, vagy az adatgyűjtés munkájára- Mindez azonban a tervezésnél tovább nem jutott. A nagynevű történetírót annyira áthatotta az általa propagált és részleteiben is a társulat tagjai elé rajzolt nagy monografia eszméje, hogy arról lemondani akkor sem akart, amikor az Országos Monografia Társaság részéről egy ilyféle munkában való részvételre a társulat felkéretett, mert, úgymond, „a társulat forrástanulmányokon alapuló, tudományos és terjedelmes munkát akar létesíteni, amihez hoszszú évek kitartó munkájára van szükség " Végre is engedett a felhívásnak és a társulat részéről úgy ő, mint Némethy Lajos, Rózsa Vitái és Osváth Andor résztvettek a „nagyközönség számára mintegy előfutár gyanánt készülő munka" (ezek Pór Antal szavai), a dr. Borovszky-féle „Esztergom vármegye monografiájá"-nak megírásában. Ez az 1910-ben kiadott, különben dicséretes célt szolgáló mű tényleg csak általánosságban nyújt képet Esztergom vármegyéről, és a megjelenése korántsem teszi feleslegessé a további munkát- Vegyük röviden szemügyre a történelmi részét, anélkül, hogy az íróknak érdemeiből bármit is levonni akarnánk, mert talán nem rajtuk, hanem a rendelkezésükre állott anyag elégtelenségén múlik a hiányossága. A könyvben a vármegye őskoráról alig találunk valamit. Nem sokkal több az is, ami az utána következő időkről, főkép a népvándorlás koráról irva van. A rómaiak koráról Némethy Lajos már többet ír. De az Árpádházi királyok koráról alig van benne több, mint amenynyit a nemzet általános történetéből ismerünk, a város akkori helyrajzával, közgazdasági és társadalmi életével egyáltalán nem foglalkozik. Legértékesebb és legkimeritőbb része az Anjouk kora Pór Antal szakavatott tollából. De már az utána következő korokról írottak, főkép a XVIII. sz.-tól kezdve, alig értékelhetők többre a több-kevesebb gonddal összeírt regestáknál.