Esztergom Évlapjai 1925

A mult év krónikája - Előszó - Dr. Brenner Antal: Városi élet

108 A mult év krónikája. 30—40 növendéket képez ki évenkint és Iát el internátusában. A vá­ros közönségét az intézet idehelyezésének előmozdításában az a meg­győződés vezette, hogy minden kultúrintézmény, iskola a város jövő fejlődését van hivatva előmozdítani, továbbá az, hogy a városi erdők­ben rejlő nagy vagyon kezelése gondos és szakértő kezekbe kerül, mely körülmény a város vagyonosodását van hivatva előmoz­dítani. A szakiskola még a kezdet nehézségeivel küzd, mert hiszen a földmivelésügyi kormány, melynek hatósága alá tartozik az intézmény, ma nem képes nagy áldozatokat hozni, de agilis vezetősége az alája tartozó lelkes ifjúsággal a volt kenderföldi laktanyát s annak környé­két rövid idő alatt teljesen át fogja alakítani s annak tetszetősebb kül­sőt fog adni. Kopár erdőterületeink pedig, melyen évekig eredményte­lenül kísérleteztünk, hisszük, hogy mielőbb be fognak telepíttetni. Kultúrintézményeinkhez való szoros ragaszkodás s az ezekben rejlő gazdasági és művelődési erőtényezők felismerése jellemzik a kép­viselőtestületnek azon elhatározását, mellyel a főreáliskola fenntartási költségeiből erején felül vállalt magára. A város által oly szeretettel és féltő gondossággal fenntartott főreáliskola, melyre még 1913-ban oly fényes terveket kovácsoltunk az akkor még nagy hatalmú integer Ma­gyarország kultuszkormányának jóakaratú bíztatása és ígéretei nyomán, megingathatlanul áll és teljesíti magasztos hivatását gyermekeink ke­resztény, erkölcsös és praktikus nevelésében. De még megoldásra vár ezen kitűnő városi intézményünk végleges otthonának nehéz kérdése, vagyis polgárságunk áldozatkészségét egy modern s az ifjúság neve­lési érdekeit mindenben kielégítő főreáliskola-épület mielőbbi megépí­tésére mégegyszer igénybe kell vennünk. Közoktatási és kultúrintézményeink a város közönsége részéről a leghatékonyabb támogatásban részesültek. Az elemi oktatást végző szt. Anna-zárdabeli és szentgyörgymezőí apácák nemcsak a már évek óta felajánlott fasegélyben részésültek, hanem a város közönsége vállalta az intézetek iskoláinak tatarozási költségeit is. A vízivárosi elemi és polgári leányiskola, továbbá az ugyanitt létesült tanítónőképezde ösz­szesen 196 ürméter fasegélyben részesíttetett, ezzel is dokumentálván a város képviselőtestülete azon meggyőződését, hogy minden intézmény, mely gyermekeinek nevelési érdekeit szolgálja, a legteljesebb anyagi támogatásra érdemes. Tekintve, hogy a közönség terhét képezi egy középiskola és öt elemi iskola fentartása, s a mult évtől kezdődőleg a társulati ovoda fentartási költségeinek nagyrészét is a város pénz­tára viseli, minden kiadás, amit ezenfelül vállal a közoktatás érdeké­ben, a polgárság áldozatkészségének és a kultura iránti érzékének leg­fényesebb tanújelét mutatja. De ezen évtizedes áldozatkészség dacára mily siralmas állapotok között tengődik elemi népoktatásunk! Talán a szentgyörgymezei új városi elemi iskolaépületet kivéve, nincs egyet­lenegy modern iskolaépületünk. Gyermekeink az egészségügy legele­mibb követelményeinek alig megfelelő épületben kénytelenek éveken át idejük legnagyobb részét eltölteni. Mennyivel előbb vannak azok a városok, hol az államhatalom megfelelő modern épületeket emelt. De most már késő erről beszélni, szegények vagyunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom