Esztergom Évlapjai 1925
A mult év krónikája - Előszó - Dr. Brenner Antal: Városi élet
108 A mult év krónikája. 30—40 növendéket képez ki évenkint és Iát el internátusában. A város közönségét az intézet idehelyezésének előmozdításában az a meggyőződés vezette, hogy minden kultúrintézmény, iskola a város jövő fejlődését van hivatva előmozdítani, továbbá az, hogy a városi erdőkben rejlő nagy vagyon kezelése gondos és szakértő kezekbe kerül, mely körülmény a város vagyonosodását van hivatva előmozdítani. A szakiskola még a kezdet nehézségeivel küzd, mert hiszen a földmivelésügyi kormány, melynek hatósága alá tartozik az intézmény, ma nem képes nagy áldozatokat hozni, de agilis vezetősége az alája tartozó lelkes ifjúsággal a volt kenderföldi laktanyát s annak környékét rövid idő alatt teljesen át fogja alakítani s annak tetszetősebb külsőt fog adni. Kopár erdőterületeink pedig, melyen évekig eredménytelenül kísérleteztünk, hisszük, hogy mielőbb be fognak telepíttetni. Kultúrintézményeinkhez való szoros ragaszkodás s az ezekben rejlő gazdasági és művelődési erőtényezők felismerése jellemzik a képviselőtestületnek azon elhatározását, mellyel a főreáliskola fenntartási költségeiből erején felül vállalt magára. A város által oly szeretettel és féltő gondossággal fenntartott főreáliskola, melyre még 1913-ban oly fényes terveket kovácsoltunk az akkor még nagy hatalmú integer Magyarország kultuszkormányának jóakaratú bíztatása és ígéretei nyomán, megingathatlanul áll és teljesíti magasztos hivatását gyermekeink keresztény, erkölcsös és praktikus nevelésében. De még megoldásra vár ezen kitűnő városi intézményünk végleges otthonának nehéz kérdése, vagyis polgárságunk áldozatkészségét egy modern s az ifjúság nevelési érdekeit mindenben kielégítő főreáliskola-épület mielőbbi megépítésére mégegyszer igénybe kell vennünk. Közoktatási és kultúrintézményeink a város közönsége részéről a leghatékonyabb támogatásban részesültek. Az elemi oktatást végző szt. Anna-zárdabeli és szentgyörgymezőí apácák nemcsak a már évek óta felajánlott fasegélyben részésültek, hanem a város közönsége vállalta az intézetek iskoláinak tatarozási költségeit is. A vízivárosi elemi és polgári leányiskola, továbbá az ugyanitt létesült tanítónőképezde öszszesen 196 ürméter fasegélyben részesíttetett, ezzel is dokumentálván a város képviselőtestülete azon meggyőződését, hogy minden intézmény, mely gyermekeinek nevelési érdekeit szolgálja, a legteljesebb anyagi támogatásra érdemes. Tekintve, hogy a közönség terhét képezi egy középiskola és öt elemi iskola fentartása, s a mult évtől kezdődőleg a társulati ovoda fentartási költségeinek nagyrészét is a város pénztára viseli, minden kiadás, amit ezenfelül vállal a közoktatás érdekében, a polgárság áldozatkészségének és a kultura iránti érzékének legfényesebb tanújelét mutatja. De ezen évtizedes áldozatkészség dacára mily siralmas állapotok között tengődik elemi népoktatásunk! Talán a szentgyörgymezei új városi elemi iskolaépületet kivéve, nincs egyetlenegy modern iskolaépületünk. Gyermekeink az egészségügy legelemibb követelményeinek alig megfelelő épületben kénytelenek éveken át idejük legnagyobb részét eltölteni. Mennyivel előbb vannak azok a városok, hol az államhatalom megfelelő modern épületeket emelt. De most már késő erről beszélni, szegények vagyunk.
