Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

V. A MŰVELŐDÉSÜGY HÁROM ÉVTIZEDE (Nagyfalusi Tibor és Szóda Ferenc) - Az oktatásügy fejlődésének rövjd történeti áttekintése (N. T.)

Ezzel a költözködések, az „átmenet" két — tartalmi minőségében különböző — szakasza lezárultnak tekinthető. Ezek során az iskolaváros közönségének hagyományőrző fejlesztési kezdeményezései fokozatosan és véglegesen összetalálkoztak az állami tervekkel, amelyek művelődéspolitikai alapját egyre határozottabban a szocialista társadalomépítés eszméi munkálták ki. Ezzel együtt az iskolaváros örökségének harmadik — a múltban olyannyira aktív — tényezője: az egyház szükségszerűen kiszorul főszerepéből. Iskolaszervezői kezdeményezéssel utoljára 1947-ben jelentkezett. A „Szabad Esztergom" ez évben 3 számában is tudósít a (végül is tervnek maradt) főiskola-alapítási kísérlet fejleményeiről: „Katolikus Egyetem lesz Esztergomban. . . Orvosi és bölcsészeti fakultás felállítását tervezik". (37. szám) — „A Nemzeti Bizottság támogatja a tervet". (41. szám) — „A püspöki kar Eger mellett döntött" (43. szám). A klérus ideológiai befolyását azonban természetesen sehol sem lehetett egyszeriben — rendeletek életbeléptetésével — megszüntetni, s különösen nem Esztergomban. 1949/50-re a munkás-paraszt tanulók aránya a város iskoláiban általában eléri az 50 %-ot, és a következő két évben egyenletesen növekszik (1951/52-ben a Dobó Katalin Gimnáziumban pl. 59 %). Ugyanebben a tanévben — a városi tanács illetékes osztályának kimutatása szerint — több olyan általános iskola volt, amelynek tanulói közül pl. 218-.at, 180-at stb. írattak be szüleik hittanoktatásra. Ezek a számok az egyházi befolyás tartósságáról annál beszédesebben vallanak, mert olyan időszakból valók, amikor a szabad vallásgyakorlás, a fakultatív hittantanulás jogát ún. „adminisztratív" intézkedésekkel próbálták pusztán papír-törvénnyé lefokozni. Így nem kevés példa adódhatott rá Esztergomban sem, amelyet a dogmatikus illuzionizmus — az egyházi székhely „rossz emlékeinek" öncsaló eltörlésével — egyszeriben „bányászvárosnak" szeretett emlegetni, s várospolitikai gyakorlatában kissé Dorog község — e valóban bányásztelepülés — peremvárosaként kezelni... A másik fő probléma szintén régi keletű (először 1907-ben jelentkezett a községi reáliskola fejlődésének útjában), — de az 50-es évektől ezzel a fent vázolt új természetű növekedéssel kapcsolatos: szűkösek az iskolaépületek, kevés az új létesítmény. Ez utóbbiak is az országos érdekű iparfejlesztés halaszthatatlan követelményeinek eleget téve épültek. 1956100