Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

IV. VÁROSUNK KOMMUNÁLIS FEJLŐDÉSE 1945-től 1975-ig (Homor Kálmán) - Ivóvízellátás

mennyiség így számottevően megnövelhető. Mint említettem, a kutak nem Esztergom város részére épültek. A város vízigénye időközben nőttön-nőtt. A külső területek utcáin egyre-másra vízvezetéket fektettek, új iakótelepek épültek. A fejlődő ipar is ivóvíz minőségű vizet igényelt. A Vízmű átmenetileg úgy kívánta a megnövekedett fogyasztást kielégíteni, hogy az eredeti „parti szűrésű" kutak vízmennyiségének kiegészítésére bekapcsolta a városi hálózatba a régi „Petz-gyár" területén feltörő ún. török források vízét. Ez a víz langyos volt és agresszív, oldotta a csövek anyagát, de a mennyiségi problémán azért átmenetileg segített, hiszen napi 1 200 m

3 körüli vizet szolgáltatott. Az 1965-ös árvíz előtt azonban a török források vize megfertőződött a közelében húzódó csatornák meghibásodása folytán. A fertőzést az árvíz csak fokozta, végül is közegészségügyi szempontból a kisegítő vízművet le kellett állítani. A következő néhány év egyik központi kérdése a város életében az ivóvíz lett. Egy gyors intézkedés kapcsán a Dorog céljait szolgáló csáposk utakból „besegítettek" Esztergomnak, ugyanakkor gyors ütemben elkezdődött egy harmadik csáposkút építése, kizárólag Esztergom számára. A kút tervezett vízhozama megoldotta volna a vízhiányt. Sajnos, nem ez történt. Az új víznyerő-hely — nem legszerencsésebb telepítése miatt — a tervezett vízmennyiséget nem tudta kiadni. A víz minősége sem volt megfelelő. Nem volt fertőzött, de rossz volt az íze. Az egyes magasabb fekvésű területeket krónikusan sújtó vízhiány felszámolására 1971-ben végül is egy igen hatékony beruházási döntés született, melynek nyomán 1972-ben üzembe helyeztünk 10 db új partiszűrésű csőkutat. Ugyanakkor Dorog nagyközség vízellátását is új helyről, a Tokodi bánya karsztvízéből „segítették" meg. A felszabaduló vízfelesleget így Esztergom kaphatta. Az elképzelések a vártnál is jobban sikerültek; ma a város vízellátása biztosított és az 1945-ös vízmennyiség négyszerese, napi 10 ezer m

3, időközben „megjavult" minőségű ívóvíz áll a lakosság szolgálatára. Meg kell még említenem, hogy a harmadik csáposkút telepítésével egyidejűleg a város belső vízvezetékhálózatának gerince is újjáépítésre került. Megépült továbbá az Aranyhegy oldalában egy új 1 000 m

3-es víztároló medence, sőt a későbbiekben egy ún. „második zóna" is üzembehelyezésre került, egy magasabb szinten elhelyezett 2x200 m

3-es víztároló medence bekapcsolásával. Ez a megoldás már a város magasabban 82